A COVID-időszak talán legnagyobb kihívása egy táncos számára az, hogy mentálisan és fizikailag is formában maradjon – állítja Michael Messerer koreográfus és balettmester, akit korunk egyik legkiválóbb tanáraként tart számon a balettvilág. Messerer a Don Quijote és a Laurencia után most a Párizs lángjai című darabot állítja színpadra. Portré.

Fotó: Alekszej Ciler

 

Michael Messerert nem kifejezetten könnyű szóra bírni, beszédében éppolyan radikálisan pontos és lényegre törő, mint munkájában. Csak a legjobb együttesekhez megy, csak a legjobban képzett táncosokkal dolgozik. A teljes repertoárt nézi még akkor is, ha ő csak egy-egy darabra érkezik a társulathoz. Lévén ő a világ egyik legnevesebb tanára, minden klasszikus együttes igyekszik dolgozni vele. 

Az 1948-ban, Moszkvában született Michael Messerer igazi orosz balettdinasztiába sarja. Édesanyja, Szulamit Messerer a Bolsoj prímabalerinája volt, nagybátyja a híres koreográfus, Aszaf Messerer és rokoni szálak fűzik minden idők egyik leghíresebb balerinájához, Maja Pliszeckajához is.

A Párizs lángjai szorosan kötődik Messerer életéhez, gyermekkorához: „Gyerekkorom óta velem él ez a darab, az 1930-as és 1940-es évek előadásairól rengeteg történetet hallottam otthon. Sok régi fotográfiát is őriztünk a lakásunkban. 1933-ban édesanyám és nagybátyámtáncolták Jeanne és Philippe szerepeit, amikor a Párizs lángjait bemutatták a moszkvai Bolsoj Színház színpadán, 1947-ben pedig ezért az alakításukért megkapták a Sztálin-díjat is.” Ezeket az előadásokat Messerer természetesen csak a családi történetekből ismerte, de rajongásig szerette ezt a Vajnonen-darabot. Később, gyerekként ő maga is táncolt benne: „Biztos vagyok benne, hogy ez a személyes érintettség is hozzájárult ahhoz, hogy mindenképpen szerettem volna megőrizni a darabot az utókornak.”

Messerer maga is a Bolsoj balettiskolájában kezdte tanulmányait, majd balettpedagógusként végzett Moszkvában. Karrierje kezdetén táncolt a Bolsoj Színház, a Mariinszkij Színház (Kirov Balett), a permi Opera, a prágai Nemzeti Opera színpadán. 1980-ban édesanyja társaságában elhagyta a Szovjetuniót és nyugatra emigrált. Központi hely lett az életében London, bár a világ számos országában élt és dolgozott már. Balettpedagógiai módszere egyesíti az orosz klasszikus balett és a nyugati balett legjobb oktatási hagyományait.

„A klasszikus balett az emberiség legnagyobb kulturális teljesítménye” – mondta az Opera Magazinnak legutóbbi interjújában a pedagógus-koreográfus, aki nagyon magas elvárásokat is támaszt a táncosokkal szemben: „Minden nap tanítok és vezetek gyakorlatot is a táncosokkal, amikor egy darabon dolgozom. Azt szeretném, ha a klasszikus orosz iskola nem tűnne el, ugyanakkor nem is szabad hagynunk, hogy a klasszikus táncművészek a múltban éljenek. A jó balettmester egy »olvasztótégely«, aki képes a múlt tradícióit és a jelen tapasztalatait jól ötvözni.” Messerer a technikai képzettségben hisz, és valóban, mindent meg is tesz, hogy a balettirodalom legszebb, legfontosabb darabjai ne merüljenek a feledés homályába. 2012-ben átdolgozta Marius Petipa nagy klasszikusát, A bajadér című darabot, és Petipa – Gorszkij – Minkus-féle Don Quijote-ét. Utóbbit Budapesten maga Messerer állította színpadra 2016 őszén.

A Párizs lángjainak premierje 2013-ban volt Szentpéterváron, ezt követte A kalóz című balett Konsztantyin Szergejev változatában, illetve a Szilfid, Elsa-Marianne von Rosen verziójában, majd 2017-ben Rosztiszlav Zakharov Hamupipőkéje. 2020-ra az együttes terve a Coppélia című színpadi mű bemutatása volt, de a világjárvány miatt ez a dátum 2021 februárjára csúszott. 

Vendégtanárként a világ legnevesebb együtteseivel dolgozott már: tartott mesterkurzusokat a többi között az American Ballet Theater (ABT) együttesének, a Párizsi Opera táncosainak, a Mariinszkij Színház művészeinek, a Béjart Balett tagjainak, dolgozott Berlinben, Münchenben, Lipcsében, Tokióban, Bécsben, és immár harmadik alkalommal a Magyar Nemzeti Balett táncművészeivel is. Negyedszázada meghívott oktatója a londoni Királyi Balett társulatának. 2009-ben kinevezték a szentpétervári Mihajlovszkij Színház vezető balettmesterévé, majd 2018-19-ben a színház művészeti vezetője volt, napjainkban pedig vendégbalettmestere.