Bár a május idén nem a napsütéses tavaszé, szerencsére az Opera repertoárja nem a jóidőhöz, hanem a naptárhoz igazodik, és a Sylvia idén is pontosan érkezett. Seregi balettkomédiája évről évre ugyanazzal a vidámsággal és pajzánsággal feledteti a hosszú, sötét, hideg téli hónapokat.
Fotó: Nagy Attila és Pályi Zsófia
A tavalyi Sylviáról itt írtunk, az idei évben pedig az Opera Café kérdezte meg az alkotókat, hogyan zajlik a legnépszerűbb Seregi-darab próbája.
A próbavezető balettmester, Kaszás Ildikó még dolgozott Seregi Lászlóval, így jól emlékezett arra is, hogy a mester egy autóúton hallotta meg először a zenét, amiből a darab megszületett. Tasso pásztorjátékából Léo Delibes komponált romantikus balettet, amit számos koreográfus színpadra állított, de Seregi volt az egyetlen, aki keretbe ágyazta a mitológiai történetet.
Seregi érdeme, hogy a mára már kissé egyszerűnek tűnő bukolikus történetet igazi „vérfrissítésnek” vetette alá, és nem vonakodott saját mesterségét sem egyfajta görbe tükörben színre vinni: ilyenek vagyunk mi, egyszerre esendő és hajtépő művészek, még inkább – ilyenek vagyunk, mi, emberek –
olvasható a Magyar Nemzeti Balett oldalán az előadásról.
"(Ez a darab) abszolút jól karikírozza azt, ami egy balettórán, vagy egy balettársulatban történik. Pontos képet ad arról az életről, ami egy balett teremben zajlik. Ettől is nagyon humoros"
- Balázsi Gergő Ármin is a főszereplők egyike. Oláh Zoltán táncolja a balettmestert és a faunt, ami új kihívást jelent számára, hiszen éveken át Amyntasként láthattuk a színpadon.
A többi szereposztás itt található.
