Évről évre más neves alkotó kapja meg a megtisztelő feladatot, hogy a Tánc viágnapján üzenjen a világ összes táncművészének, koreográfusának és természetesen a közönségnek. Idén Friedemann Vogel üzent: "Mégis, amikor valami értékeset elvettek tőlünk, pontosan akkor értékeljük azt, hogy valóban mennyire fontos az, amit csinálunk, és mit jelent a tánc a társadalom egészének."

Fotó: Youn Sik Kim

 

Friedemann Vogel német balettművész a Stuttgarti Balett principálja, de gyakran látható külföldi színpadokon is vendégművészként. Számos rangos táncdíjat kapott, köztük a Prix de Lausanne-t (1997), a Prix de Luxembourg-t (1997), az amerikai Nemzetközi Balettverseny első helyezését (1998) és az Erik Bruhn-díjat (2002). 2015 szeptemberében elnyerte a Kammertänzer országos címet,  Németország legmagasabb kitüntetését, amelyet táncosnak adományozhatnak. A következő évben, 2016-ban "Prix Maya" -val tüntették ki a "Kiváló táncos" kategóriában Aurélie Dupont és Diana Vishneva mellett. 2019-ben a rangos TANZ szakfolyóirat "Az év táncosának" választotta, ezzel világszerte az egyetlen férfi táncos, aki valaha is többször részesült ebben az elismerésben.

A Vogelről készült első teljes hosszúságú dokumentumfilmet "Friedemann Vogel - Verkörperung des Tanzes" az SWR német tévécsatornán 2020. április 10-én mutatták be. 

Az üzenete pedig így hangzik:

Minden a mozgással kezdődik, amely mindannyiunknál ösztönös, a tánc pedig kommunikációhoz finomodott mozgás. Bármennyire is fontos és lenyűgöző a hibátlan technika, végső soron az a lényeg, amit a táncművész a mozgásban kifejez.

Táncosként folyamatosan mozgunk, és felejthetetlen pillanatok megalkotására törekszünk. Függetlenül a tánc műfajától, minden táncművész ezeket a pillanatokat igyekszik elérni. Ezért, amikor egyszer csak nem léphetünk fel, a színházakat bezárják és a fesztiválokat lemondják, a mi világunk megtorpan. Nincs fizikai kapcsolat. Nincsenek előadások. Nincs közönség. A közelmúlt történelmében a táncközösségnek még soha nem volt ilyen közös kihívása abból a szempontból, hogy motivált maradjon, hogy megtalálja a létjogosultságát.

Mégis, amikor valami értékeset elvettek tőlünk, pontosan akkor értékeljük azt, hogy valóban mennyire fontos az, amit csinálunk, és mit jelent a tánc a társadalom egészének. A táncosokat gyakran fizikai képességeik miatt ünneplik, bár valójában inkább mentális erőnk tart fenn minket. Úgy gondolom, hogy a fizikai és pszichológiai agilitás egyedülálló kombinációja segít minket a küzdelemben, hogy újra feltaláljuk magunkat, hogy folytassuk a táncot és inspiráljuk a világot.