Két hajléktalan? Kik ülnek ott, a szalvéták mellett? Vagy pihenő harcosok? Fegyencek? Fehér Ferenc és Dózsa Ákos ültek ott, egy fonott kalács és két darab kenyérsercli társaságában. Aztán társaságuk nélkül. Március 5, Nemzeti Táncszínház Refektórium, Tao te.



Az ég-alatti, mint csodálatos urna:
sérteni nem szabad,
aki érinti, sem érinti,
aki megfogja, elveszíti.


Ezért mindennek rendje-sorja:


halad egyik, követi másik,
virul egyik, hervad másik,
erősül egyik, gyengül másik,
keletkezik egyik, elenyész másik.


Ezért a bölcs
kerüli a túláradót,
kerüli a hívalkodót,
kerüli a kápráztatót.


(Lao Ce: Tao te king,

Weöres Sándor fordítása, 29.)

Fehér Ferencért egyébként vagy rajong valaki vagy rajong, legalábbis a Drakula óta - egyrészt keveset jár itthon, megunni így igen macerás, másrészt biztosan nem a (Lábán-díjas) Tao te lesz az esetlegesen kialakuló közöny oka.

Most ismét bemutatta tehát a kétéves Út és erény könyvéhez kapcsolódó koreográfiáját, perszekiderül, hogy se út, se erény, ahogy az is, hogy mégis csak van út és erény is. Egy biztos: ami sok, abból fogy, ami kevés, az megszámosodik - aggodalomra semmi ok. És Lao ce szelleme valóban ott lebeg a nézőtér felett, pedig azt megidézni nem könnyű - igen tünékeny és mégis csökönyös fajta.

Szolgáljon erre egy másik részlet magyarázatul:

Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.

(Ő itt jobbra Lao Ce, a taoizmus filozófiájának szülőatyja, akiről azt mondják, I.E. kb. 604-ben született Kínában, de pontos adatok természetesen nem állnak rendelkezésre róla. A kínai történészének szerint spirituális tudása ellentmondott a kor mainstream felfogásának, amiért alaposan ki is közösítették. De Konfuciusz szerette - és ez volt a lényeg.) 

Kavarodás, cívódás, néha harccá fajuló ellenkezés, feszültségoldó poénok, egymásból egymásba alakulások - így hömpölyög előre a Tao te folyása. Nincs eleje, sem vége, nincs magyarázat, sem történet - miközben az eleje a vége is, a magyarázat pedig a mozgás, a cselekvés maga. Se háttér, se múlt - se jelen. Valami időtlen és kortalan működik a színpadon, és okos tőle, hogy nem tart túl soká'. A térhez és időhöz szokott elme ugyanis nem talál fogódzót, tehát lassanként felhúzza magát és berág ezen a "célszerűtlenségen".

Hagakure, a szamurájok kódexe - ez idézte a Tao te. Egészen pontosan a Szellemkutyát. A mozdulatok kimértsége és pontossága, amit a Szellemkutya gondol az életről (és a halálról), az a bölcs nyegleség van Fehér darabjában is. Utánozhatatlan - így utánozni való.