A Royal Ballet principáljának édesanyját egyszer megkérdezték azokról az évekről, amikor a lánya még csak készült a pályára. Nagyot sóhajtott és azt válaszolta, na, arról könyvet tudna írni. Aztán a pandémia idején meg is született Sabine Naghdi könyve, a Tears of a Ballet Mum (azaz egy Balettművész édesanyjának könnyei), ami 2021 decemberében került a polcokra. 

Yasmine Naghdi és Matthew Ball/ Coppelia. Fotó: Andrej Uspenski

 

Amikor lánya, Yasmine Naghdi még csak pályája elején járt és a The Royal Ballet Schoolban tanult, édesanyja sokszor hallotta barátoktól és ismerősöktől, hogy milyen nehéz útra vállalkoztak. Sabine tréfásan így válaszolt:

Ó, tudnék róla egy egész könyvet írni!

Évekkel később már a The Royal Ballet színpada mögött, amikor Yasmine már principálként Odette/Odile szerepét táncolta ta Hattyúk tavában, egy másik édesanya lépett oda hozzá. Tanácsot kért. „Próbáltam konstruktív választ adni, de ezeket az éveket nem lehet egy-két mondatban összefoglalni” – emlékszik vissza. „Ez a helyzet valóban arra késztetett, hogy a járvány idején leírjam mindazt, amin keresztül mentünk ezekben az években.” A könyv nem(csak) egy sikertörténet hátterének elbeszélése,  Sabine megörökíti a lánya támogatásának minden hullámvölgyét is, a rengeteg próba és gyakorlat nehézségeit, a szakmai előrelépés körülményeit. A könyv egy anya és lánya közötti szemtől szemben zajló beszélgetésben csúcsosodik ki.

„Remélem, amit írtam, hasznos és építő jellegű lesz, és támogatni fogja az útjuk elején lévő szülőket.”

Sabine Naghdi interjújában arról beszélt, hogy 11 és 16 éves kora között ő is balettórákat vett Belgiumban, ahonnan származik:

16 évesen már minden művészetet szerettem – az operát, az építészetet, a festményeket és természetesen a balettet. Jelenleg akadémikus és művészettörténész vagyok.

Backstage a Rómeó és Júlia után, anya és lánya 

Credit: Sabine Naghdi

Sok táncos életrajzát és szakkönyvet olvasott a sérülésekről, amikor Yasmine először elkezdte a balettet, mégsem engedte, hogy ez eltántorítsa:

Volt bennem valami, ami azt éreztem, hogy nem akarom anyai hatalmamat arra használni, hogy befolyásoljam a lányom életét. Azt gondoltam, ha ő ezt szeretné, akkor így kell lennie.

Mindkét szülő akadémikus, így sokkal komfortosabbnak érezték volna, ha a lányuk egyetemre megy és hozzájuk hasonló utat választ, mégsem korlátozták őt:

Valamilyen módon követtük őt, anélkül, hogy beleavatkoztunk volna.

A szülők és a család teljes élete is felfordult, amikor kiderült, hogy lányuk kiemelkedően tehetséges és elszánt:

A legdöntőbb szakasz a tinédzserkor. Egy tinédzser önbecsülése és önértékelése nagyon érzékeny, különösen a lányoknál, akiknek a teste ekkor teljesen átalakul. Amin valóban dolgoztam Yasmine-nal, az az önértékelése volt. Az önértékelés forrása kettős: a személyes önbecsülés és a személyes kompetencia.

Sabine Naghdi szerint nagyon fontos, hogy a táncosok önértékelése stabil legyen mire a 11-12 éves korukat elérik, és akkor nem fognak rossz alapokra építkezni.

Társadalmunk drasztikusan megváltozott, és amit egy évtizede még „elfogadhatónak” tartottak az oktatásban – vagy amit megkérdőjelezés nélkül eltűrtek – már nem az.

Sabine úgy látja, a régi "nevelési elvek", amik nem tiltották még a lelki vagy fizikai bántalmazást ma már szerencsére teljességgel elfogadhatatlannak minősülnek mind a sportban, mind a balettben. 

Szülőként gondoskodnunk kell arról, hogy gyermekeink megfelelő eszközkészlettel rendelkezzenek ahhoz, hogy meg tudjanak birkózni azokkal a pszichés kihívásokkal is, amelyekkel a képzésben eltöltött évek során szembesülnek.

A cikk forrása a Pointe Magazine-ban.