Pénteken, március elsején újra nyitja kapuit a 2007-ben bezárt népopera. Ami jó hír azoknak, akik szeretik a balettet és az operát, de az Operaház jegyáraihoz nem elég vastag a pénztárcájuk. Meg azoknak, akik szerelmesek voltak az Erkelbe. A legolcsóbb hely kevesebbe kerül majd, mint egy BKV jegy. Vagy egy korsó sör. Vagy egy soha ki nem fizetett, de remek hivatkozási alapul szolgáló vizitdíj.

Az épületet anno 9 hónap alatt húzták fel - míg az Operát 9 év alatt. A négyes metrót vagy a Nyugati tér rendezését meg ki számolja. 1911-ben más volt a ritmus, mint a rohanó mostban. Az Operaház akkor nagy vihart kavart a maga 9 évnyi építkezésével. Ma sikertörténet volna. A Népopera terveit Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza készítette és Márkus is lett az első igazgatója az akkori Tisza Kálmán téren megnyíló intézménynek. A századelőn ráadásul a kultúra- és birtokpolitika is összeért: a telket a főváros ingyen adta oda ötven évre, azzal a feltétellel, hogy az ott dolgozó magyar társulat hetente legalább öt magyar nyelvű előadást visz színpadra. A kapukat Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójával nyitották meg.

A dicsőséges teltházas operázás időszaka az első világháborúig tartott, a Népopera megszűnt és Városi Színház néven évadonként más-más társulat bukott bele a legnagyobb nézőszámmal rendelkező színház fenntartásába és üzemeltetésébe. A kenyérért aztán egyszer csak igazi cirkuszt is szolgáltattak az elkeseredett vezetők, s az irodalmi esteket és színházi előadásokat bokszmeccsekre cserélték.

A mozi forradalma elsöpörte a ringet, 1946-tól két éven keresztül valódi filmszínházként működött az épület, majd a következő kényszerhelyzet 1951-ben az Operaházhoz sodorta. S lassanként visszakapta régi fényét és alakját. Újra a népé lett - olcsó árakkal, népszerű előadásokkal és persze évről évre romló műszaki állapottal. Erkellé két évvel később, 1953-ban változott. Majd 54 éven keresztül működött kvázi fiókszínházként, a teátrum, ahol fellépett Bartók Béla, Toscanini, Bruno Walter, és a milánói Scala együttese, a Bécsi Filharmonikusok, de játszott színpadán Plácido Domingo, Ella Fitzgerald és Benny Goodman is.

2007-ben aztán kiderült nyilvánosságra hozták, hogy az épület életveszélyes. Vass Lajos miniszteri biztos legalábbis erre hivatkozott, mikor bejelentette, hogy szeptemberben nem kezdi el az évadot a színház. Viszont fantasztikus látványterveket lehetett látni a beígért rekonstrukcióról.

Évekig abban a hitben nem beszéltünk az Erkelről, hogy csak a fatalista, elborult színházimádó menne be egy statikailag megbízhatatlan teátrumba művet élvezni, Majd 2010-ben kiderült, hogy tévedtünk és Pálffy István elmondta, hogy az Erkel mégsem roggyan dől össze az első viharban. Hiller István a kereszténydemokrata országgyűlési képviselő szerint konkrétan hazudott, mikor életveszélyről beszélt, s tette ezt azért, hogy a 80 milliárdos beruházást kioszthassa egy baráti építtetőnek. Mikor megérkezett a harmadik statikai vélemény a kulturális tárcához, akkor éppen Szócs Géza asztalára, a kormányzat döntött a felújításról és újranyitásról. 

A több lépcsős tatarozásból most csak a legszükségesebb műveletekre jutott idő: a gépészeti és elektromos vezetékeket újították föl, letörölték a gondterhelt homlokzatról a falfirkákat és kipótolták a letört faldarabokat. Nyáron kerül sorra a nézőtér és a fűtésrendszer, meg a lámpapark és a világot jelentő deszkák cseréje. Ókovács Szilveszter, az operaház főigazgatója még novemberre ígérte a nyitást, Erkel Ferenc születésnapjára. A közbeszerzési eljárások alattomos jószágok, elhúzódhatnak könnyedén - így a nyitás március elsejére csúszott. A teljes felújítás 1,8 milliárd forintba kerül majd. Ebből 100 millió ment el az első körben tervezésre, az ideiglenes munkálatokra 3-400 millió és a többit majd nyáron költik el a többire.

Péntek este nem operával, hanem balettelőadással, a Pas de troi című táncesttel nyit a teátrum (mert annak jóval kisebb a díszletigénye). Egyszerre három darab és együttes is lett a színpadon: a Pécsi és a Győri Balett, valamint a Magyar Nemzeti Balett.

Ki tudja, miért esett az Örvényre a választás.

Kevesen ismerik jobban saját testük rezdüléseit, mint a profi táncosok, ráadásul ők - szemben mondjuk a hivatásos sportolókkal, akiknél a hangsúly a precizitáson, koncentráción és a fizikai erőn van - érzelmeikkel is dolgoznak egy-egy mozdulatsor kialakítása közben. Ebből az következne, hogy a táncosok feje, lelke és teste olyan harmóniában van, amire a nem táncolók csak áhítoznak. A Kaliforniai Egyetem kutatása azonban egészen más eredménnyel zárult.

A vizsgálat során a rendszeres Vipassana meditációt végzőket és a táncművészeket hasonlították össze, méghozzá abból a szempontból, hogy érzelmeik mennyire követik a testük változásait, például a légzést és szívverést. Sokat nem kell magyarázni, hogyan érez az, akinek összetörik a szíve - s nem véletlen, hogy a lelki változásokat ilyen plasztikusan, fizikai síkon fejezzük ki, hiszen a test és a lélek nyelve elválaszthatatlan egymástól.

A gondolatok testre gyakorolt hatása, e két dimenzió együttmozgása, kölcsönhatása ezért olyan izgalmas a pszichét kutatók számára. A UC Berkeley kutatói arra jutottak, hogy hiába a táncos állandó figyelme, gondolatait, érzelmeit alig köti össze erősebb kapocs testével, mint egy átlagemberét. Más a helyzet azonban a rendszeres meditálóknál.

A Vipassana meditáció India egyik legősibb technikája, közel 2500 éve tanítják és gyakorolják. Semmilyen vallási színezete nincs, a puszta ítélet- és előítéletmentes megfigyelésen alapul. Az elme és a test kapcsolatára összepontosít, és megtanítja felismerni a felbukkanó érzelmek, érzetek gyökerét és hatását mind fizikai, mind szellemi, emocionális síkon. Lebontja az illúziókat és gátat szab a képzelgésnek - miközben megtanítja az őszinte, befolyásolásmentes figyelmet. Ezek után persze nem meglepő az eredmény.

A kísérletben 21-21 önkéntes segített a kutatóknak a táncosok és a meditációt gyakorlók közül, a kontrollcsoport pedig szintén 21, közepesen aktív felnőttből állt, akik nem fogalalkoztak profi sporttal, sem meditációval.

A résztvevők testére elektródákat helyeztek, s mérték a szívverésüket miközben megindító, vagy éppen felkavaró filmjeleneteket mutattak nekik. A végén jelölniük kellett érzelmeik fokát, s szóba kellett önteniük a bennük megjelent indulatok irányát is. Az eredmény azt mutatta, hogy hasonló érzelmeket éltek meg a csoportok tagjai, de a kimondott érzelem foka és a szívverés üteme csak a meditálók esetében volt összhangban, a táncosoknak fogalmuk sem volt testük rezdüléseiről. Ráadásul nem volt különbség a kontrollcsoport és a táncosok eredményei között.

Összességében az derült ki tehát, hogy az érzelmek fizikai szintű érzékelésre nem a táncosok, hanem a meditálók kenyere, s ha kordában akarod tartani az érzelmeidet, jobban jársz, ha Vipassanával kezdesz foglalkozni. Ha viszont nem csak a testtudattal, hanem a súlyoddal is problémáid vannak, akkor érdemes vegyíteni a kettőt.