Tizenkét perc: Spala Korinnának és Baranyai Balázsnak épp ennyi ideig tartott, hogy elmondjon mindent szerelemről, vágyról, kegyetlenségről, akaratról, szédülésről és elválásról. Brutális tizenkét perc volt, amellyel a Kreatív Kolónia megnyílt a Liliom utca egyik parkolóházának hatodik emeletén.

Ha fizikailag nem is, lelkileg mindenképpen maradni érdemes a Babelen. Mert van ott még katalán sátor is, ahol nem pszeudokatalánok vigadnak és tanítanak sardanát, hanem egészen valódiak. A sardana egy körtánc, ami már régen átlépte Katalónia határait - minden hagyománytisztelő spanyol ezt táncolja. Van belőle rövid )sardana curta) és hosszú (sardana longa), s két kevésbé elterjedt fajtája, sardana lluïment  és revessa.

Mint a néptáncokét általában, a sardana eredetét is homály fedi - sokak szerint már a 16. században is ezt táncolták spanyolhonban, mások azonban a mai sardan keletkezését a 19. századra teszik. Az azonban bizonyos, hogy virágkorát a katalán nacionalizmus kibomlásakor élte. Ekkor kapott új ritmikai külsőt, átesett egy kis ráncfelvarráson és újrapozicionáláson, hogy könnyedén megkülönböztethető legyen a többi spanyol tánctól. Ma pedig a 6/8-os ritmusú, zenészek hadától kísért tánc a Katalán Nemzeti Örökség listájának kiemelkedő tétele.

A körtánc nagyon szabad, alig koreografált - férfiak és nők egyaránt és egyszerre is járhatják. Viszonylag lassú, nem kíván semmiféle előképzettséget vagy különleges tehetséget. Katalóniában nincsenek zárt körök, a táncban sem, itt így hívják: rotllanes obertes. Persze vannak prfoik, akiknek a köreit nem zavarják soha, őket collasnak nevezik a helyiek.

A tánchoz írt zene - s így a koreográfia is - két részből áll: curts és llargs az ő nevük. Aztán tulajdonképpen ezt a kettőt variálják, ismétlik, ezekből kiindulva improvizálnak és ezeket a kereteket hagyják el az extázis hevében. A curts részben rövideket lépnek, lent tartott karokkal - a llargs eljövetelekor azonban megnyújtják a lépések hosszát és a karok is megtalálják a szomszéd táncos vállát.

 És még egy napig gyakorolhatod Lellén.

Sport. Nem sport, tánc. Nem tánc, szabad mozgás és életforma. Nem életforma, több, nyers és őszinte öröm. Ezek a NIA. Meg még egy csokor nőiesség, felszabadultság, spontaneitás, móka és kacagás. Azoknak persze, akik ezt szeretik. Ezt a holisztikus fitnesz irányzatot...

A NIA (mozaik)szó szerint így fest: Neuromuscular Integrative Action. Viszonylag fiatal karrierje van: alapítói Debbie és Carlos Rosas fitness és aerobic instruktorok voltak az Egyesült Államokban, saját életükben pedig előszeretettel vizsgálták a keleti mozgásformákat. Aztán úgy látták, hogy a keletit nem érti meg kellőképp egy nyugati test és előálltak egy  keverccsel, ami tud energiákkal dolgozni, de nem kell hozzá különösebb elmélyülés - így a felületes nyugatinak is működik. S hogy teljes legyen a kép, mellépakolták a táncterápia tapasztalatait is. Így lett a NIA ma az, ami, egy olyan mozgásvilág, amiben egyaránt megtalálhatóak a keleti harcművészetekből átvett Tai-Chi, Tae-Kwon-Do, Aikido elemek, a jóga pozíciók és a nyugati táncművészetének stílusai, a modern tánc, Duncan dance, jazz tánc, funky, illetve a terápiás módszerek közül az Alexander technika és a Feldenkrais módszer is. széles merítés, nagy kockázat. Hiszen minden stílust nagyon alaposan meg kell ismerni ahhoz, hogy felelősséggel lehessen új módszerrel oltani. Különösen igaz ez az egészen más központokkal és hangsúlyokkal dolgozó keleti technikák és a jóga esetében. De no risk, no gain. S úgy tűnik, a a NIA megtalált valamit, ha nem is egy új "zsánert", de mindenképpen valami felemelőt.

Súlyos, erős, tartalmas mozdulatok, mint egy afrikai termékenységi tánc, semmi manír, csaka  a ltezés öröme, az együtt mozdulás önfeledtsége, a test minden ízének, porcának, görbületének vállalása - ez a NIA alapja. Elfogadás, a test egyediségének tisztelete és vállalása. Ez a technika saját bevallása szerint nem csupán a mozdulatokat használja, hanem a mozgás energiáját, sőt a filozófiáját is - minden tánclépés közelebb visz a teljességhez.

Transzállapotra utazik: a Tai-Chi áramlását töri meg a feszült küzdősport elemekkel, a jazzes stílusban felszabadít és a funkyval ruganyossá tesz. Kérdés, hogy ilyen kavalkádban melyik megélésre van idő. Miközben ezernyi jótékony hatása van: segíti a szív-és érrendszer, a légző és izomrendszer erősödését, növeli a rugalmasságot, hajlékonyságot és az állóképességet, sőt segíti a relaxációt, az ellazulást is.

Szóval ajánlott mindenkinek, aki nem akar transztáncolni, de mégis akar, aki nem szeretne órákon keresztül energiagömböket forgatni, de mégis akar, akinek nincs mersze jazztáncolni, de mégis szeretne, aki nem tud önfeledten freedance-t nyomni, de mégis tud. Összességében mindenkinek alapul és valószínűleg csak keveseknek végcélul. 

Vértelen halál, lassan hömpölygő, cseppről cseppre araszoló, egykedvű halál, azt idézi, ahogy Virginia Woolf (szerepében Meryl Streep) belegyalogol a vízbe. Átgondoltan, eltökélten és végtelen finomsággal.