Fotó: fidelio.hu

Legalább három hónappal a megérkezés előtt meg kell vennie a jegyeket, hogy egyáltalán esélye legyen bejutnia egy hétköznapi látogatónak a moszkvai Bolsoj tyeatrba, a Vörös tértől néhány száz méterre emelkedő grandiózus színházba. A Bolsoj nem csak nevében nagy, hanem méretében, múltjában és repertoárjában is. Idén például a történelmi darabok közül a Hattyúk tava, a Bajadér, a Giselle és az Anyegin is színpadon van.

Kecskelábú, férfitestű, fején kecskeszarvak díszelegnek, nők kedvence, a teljesítőképesség idolja, az erdő és állatok szelleme és szenvedélye bújt belé, ki ő?

A faun, a szatír vagy nevezzük Pánnak, aki a görög mitológiájában a pásztorok és utazók istene. Míg a (római) faun kecses és maszkulin, a (görög) szatír inkább torz törpéhez hasonlatos, szamárfülekkel és -farokkal megvert férfiú. Mégis a görögből lett a római, ott született ez a félig ember- félig állat kevercs. Időközben megnemesedett, s eggyé vált a kéjvággyal. És egy alsőbbrendő istennek, Dionysosnak, a bor és mámor szellemének társává szegődött azért, hogy később visszatérjen mint nők forró álmainak tárgya. Vagy egy tánelőadás témája és címe.

Duda Éva egy éve mutatta be először Faun című koreográfiáját. De ennek a darabnak is jócskán voltak előzményei.

Például Vaclav Nizsinszkij 1912-ben, Egy faun délutánja című előadása, mellyel a "táncosok királya" ráfesztítette az éles kést a kalsszikus balett torkára. Nizsinszkijt minden idők legjobb táncművészének tartják, hatalmas grand jetéivel szinte lebegett a színpad felett. Karrierjének fényes szárnyalását egy szerelem indította és egy másik törte meg: Szergej Gyagilev imádata, majd gyűlölete, mikor Nizsinszkij megnősült, s őt cserbenhagyva a magyar Pulszky Romolát vette el. Az orosz tánczseni tragikus-depresszív, majd őrületbe csavarodó élete azonban még sokáig tartott, a második világháborút is megérte, s csak 1950-ben, Londonban halt meg. Úgy, hogy utoljára 1919-ben állt a világot jelentő deszkákon.

             Léon Bakst festménye: Nyizsinszkij az Egy faun délutánjában

Az Egy faun délutánját a magyar kortárs tánc is imádja: dolgozott vele Bozsik Yvette és a Magyar Fesztivál Balett is. Utóbbi egészen sajátos módon: egy karmester szerepében táncol főfaununk, kezében a fallikus pálca. Dirigál.

Duda Éva pedig egy éve állította színpadra a Faunt - modernitásában bevallott örököse ez a Nizsinszkij-darabnak, történetében azonban egészen más. Már ha beszélhetünk történetről, hiszen Duda nem is annyira sztorizik, inkább megfigyel és megmutat. A Faunban például a férfiasságot, az átváltozást, az emberi-állati ösztönös, értelmes határát.

Most pedig újra játsszák a Nemzeti Táncszínházban. 

Ha táncból tele, faun van filmen is (meg festményeken, klasszikus és modern darabokban és zeneművekben, faun tulajdonképpen mindenhol van, most derült ki számomra). 2006-ból itt egy gyöngyszem: A Faun Labirintusa. A három Oscar-díjas filmet Guillermo del Toro rendezte.