Rose - az ilyen történetek persze jellemzően az USÁban esnek meg -, a hatvanas nyugdíjas néni egyik reggel arra ébredt, hogy a teste nagyon határozottan fellázadt ellene. Mellrákot diagnosztizáltak nála. Majd egy barátja tanácsára táncterápiába kezdett. Mit veszíthetek, tette fel a kérdést, aki jobban érzi magát fizikailag, annak a lelke is jobban van, látta bölcsen Rose.

Hajlamosak vagyunk tánc alatt a serdülőkori rángatózást - vagy a másik oldalon a színpadon suhanó profik előadását - érteni, ennél jóval többről van szó. A tudományos kutatások alapján a mozgás-, a táncterápia aktívan dolgozik a testi érzeteken keresztül a lélek és az elme kiegyensúlyozásán. A new yorki táncterapeuta, Miriam Berger éppen annak a segítségével fejleszt, ahogyan a páciensek a táncon keresztül képesek másképp megtapasztalni a testüket. Nő a testtudat - ami a betegségek észlelésénél, kezelésénél elképesztő előnyöket jelent.

A mozgás - ez már szinte közhely - emeli a jó hangulatért felelős noradrenalin és szerotonin szintet, sőt az agysejtek fehérjéit is növesztegeti, ami az új sejtek és új idegsjetek közötti kapcsolatok kiépülését eredményezi, és szó szerint rugalmasabbá teszi az agyat. Mi csökkenti leginkább a stresszt? Egy kutatásban összehasonlították egy modern táncórán, klasszikus táncórán, zeneórán és matekórán résztvevők idegállapotát, s arra jöttek rá, csak a tánc nyugtat meg igazán. Bár a matekóra nem értem, hogy került a sorba.

Ráadásul a többi mozgásformával szemben is a tánc jön ki legjobb stresszoldóként: hiába a futópadon töltött órák, hiába az edzőteremben kifaragott bicepsz, még a keringő is boldogabbá tesz ezeknél. Miért? Ökölszabály: a zenére történő mozgás mindig aktiválja az agyi örömközpontot. De vajon mi indokolja a magas érzelmi töltetet? A terapeuták szerint az, hogy a tánc egy olyan ősi mintát követ, amelyben nem csak boldogsághormonok öntik el a táncos agyát és ereit, hanem még a biztonságérzet is fokozódik. Ráadásul ez akkor is megtörténik, ha a páciens maga meg sem mozdul, csak nézi a téncot.

A tánc hihetetlen előnye a pszichoterápiákkal szemben, hogy azoknak az embereknek is segít kifejezni az érzelmeiket, akik verbálisan ezzel küzdenek. A megmutatott, testet öltött problémák és nehézségek pedig már a megoldás felé hajtják a táncolót - a kifejezés után rögtön elindul a gondolat: hogyan tudnám ezt megoldani? Hogyan kaphatnám vissza a kontrolt az életem felett?

Visszatérve az elhagyott Rosehoz, aki azóta is hetente jár terápiára, a tánc segít feldolgozni azokat a problémákat, amik hosszú távon, kemény munkával és szomatizációval rákhoz vezetnek, a testtudat emelésével segít gyorsabban észlelni az elváltozásokat és ha már elkéstünk, segít a rekreációban, a felépülésben is, mind fizikai, mind lelki szinten. Rose köszöni, jól van.

„A civilizáció hajnalán a tánc, a vallás, a zene és az orvoslás egymástól elválaszthatatlan volt” -írja F.J. Levy, a táncterápiát gyógyító módszerként megfogalmazó kutatók egyike 1988-ban. Elválaszthatatlan, ahogyan a test és a lélek, a mozdulat  és az indulat, a gondolat és a cselekedet. A tánc az ősi civilizációk életében a születéstől halálig tartott - ám amint a születést és a halált leválasztottuk az életről, a tánc is elveszítette természetes közegét. A lelki gubancok kibogozására ezért oly alkalmas a tánc - mint borsó meg a héja, úgy bújnak ösze tánc és lélek.

A tánc a tökéletes terápia

Ha elfogadjuk, hogy a test és lélek egységben él, akkor nem kétséges, hogy a mozdulatok erősen hatnak a lélekállapotra: minden mozdulatsor oldhat lelki görcsöket, sérüléseket, ha elég testreszabott és elég intuitív. Mivel a mozdulataink nagyon pontosan írják le személyiségünket, így elképesztő gyorsasággal mutatkoznak meg a problémák és zavarok is a táncban.

Ráadásul a tánc a beszédnél sokkal inkább képes felfedni az öntudatlan állapotokat - így a terapeutának is sokkal több információt adhat a páciens mozdulatainak megfigyelése. A nyereség is dupla: miközben a terapeuta figyel és egységnyi idő alatt sokszoros információmennyiséggel tankol föl, az improvizációk a táncosoknak mutatnak még bejáratlan, új utakat.

Hogy is volt?

A felvilágosodott 19. század fogta a testet, kirabolta belőle az elmét, mint Szerb Antal a szerelmet a kerekasztal lovagjából, és évtizedekre darabokra hasította az embert - és az emberi orvoslást. A testet orvossággal, a lelket vagy sehogy, vagy pszichoterápiával kezelték. Nem tartott sokáig a hasítottság: a 20. század első felében megunták a dualista banánt és elkezdtek ösztönösen mozogni, a korábbi formális táncot leváltotta a "belső tánc", a modern tánc. Visszanyerte rangját a a spontenaitás, az egyéni kifejezés és a testtudatosság. Megjelentek a színpadon a konfliktusokkal, vágyakkal, frusztrációkat és társadalmi krízisekkel fogalakozü darabok. Mialatt Freud a gazdag osztrák nők nehézségeit próbálta megoldani a tudatalatti verbális kifejezésének erőltetésével, addiga  táncosok is elindultak befelé.

Marion Chace - a táncterápia amerikai ikonja, nagyasszonya - mutatta be először a táncterápiát a negyvenes évek Amerikájának. Chace eredeti foglalkozása persze táncos, koreográfus és előadóművész volt. A bemutatás után a módszer azonnal leterítette az ellenállókat.

A mai tánc- és mozgásterápia a modern táncból fakad, ráadásul a legtöbb pionír táncterapeuta a karrierjét sikeres modern táncosként indította. Az 1970-es években indult hódító útjára az Egyesült Államokban, s csak jóval később Európában. A legtöbb táncterápiás foglalkozás négy fő részre osztható: felkészülés, lappangási idő, beszélgetés és értékelés.

Mire jó a terápiás tánc?

Fejleszthető vele az autisták vagy autisztikus gyerkőcök mozgása és gondolkodása. Sikerrel használják tanulási nehézségek vagy étkezési zavarok esetében, de időseknél, szülésnél és még Parkinson-kórnál. És nyilván stresszre, depresszióra vagy alvászavarok ellen.

Szóval a tánc a legjobb pirula - kinek kék, kinek piros.