"A Buenos Aires-i hőségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezelőtt zártam magam, szégyenemben,amiért már nem vagyok fiatal. Éjjel-nappal tangózom! A testemenrég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról eltűnt a keménység, amellyel egész életemben azt üzengettem a világnak,hogy erős vagyok. Ha világosabban akarom kifejezni, amit érzek,hát tessék: én itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amitazelőtt soha: követem a férfit, megadóan és feltétel nélkül.Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántottale rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a meleg: levettem azárt, hosszú ujjú ruhát, és felvettem egy ujjatlan, mélyendekoltáltat; majd jött a meglepetés, hogy tetszem, így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amiről otthon már leszoktam. Túl az ötvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal aszemem alatt, itt-ott egy kis hurkával a derekamon – ezen a helyen NŐ vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az életújra felkért egy táncra…" Így fest Sándor Anikó buenos aires-i kalandja, regényformában egy ötvenes nő és a tangó találkozásáról, az elnyílt virág újranyílásáról, romantikus, nőiregény nyelven, egy könnyed nyári kis strandos chicklit (chicken literature, ahogy a művelt angol hívja a női ponyvát). A könyv egyébként a Jaffánál jelenik meg, a címe pedig Pillangó a vállamon.
A bemutatón (augusztus 3-án) lesz is tánc - maga Budai László lép föl, milonga és tangóesttel.
Milonga. Milonga az 1850-es évek argentin folklórja, népzenéje, amit ma már campera jelzővel illetnek, hiszen milonga a tánc is, amit a tangó támadása előtt a városi szalonokban élveztek a magasabb státuszú polgárok és milonga maga a hely, ahol tangót táncolnak. Sőt milonga e három egysége is, amikor a zene, a tánc és a hely harmóniában izzik föl.
Mi más lenne, ami egy ötvenes önbizalomhiányos nőt megfiatalít, felpezsdít és életre kelt? Mintha belecsöppentünk volna a Hölgyválaszba, Richard Gere a félhomályban, vele szemben persze nem Jennifer Lopez, hanem idejétmúlt mimagunk, de szerencsére az örökősz halántékú Gere állandó időben szexi, annak, aki ezt szereti, a lényeg a csöppenés, meg az önfeledés, ami Gotan Project muzsikára nem is kérdés. És a milonga. A tangó esszenciája már korábban kiderült, ismételni kár volna, marad hát a híres jelenet az ezerszer végiggyűrt filmből, egy csipetnyi izgalom és feszültség, amit a könyv talán oldalak százain tart fenn, talán nem, de a lényeg, hogy tangózni kötelező, mert kortalan és mámorító.
