Ebben a sűrű, mézédes forróságban csak jégkockákkal a nyakban, marokban, lábikrán érdemes mozdulni. Vagy marad a nemmozdulás. Utóbbi eset kifejezetten egészségtelen, így közületileg egyáltalán nem tanácsolható, viszont éppígy ártalmas az egészségre a mozgás a rekkenő hőben. Viszont nem az a vízben vagy a jégen. Mert egyrészt jég máshol is van, műből, víz is van, igaziból és műből is. Ma a jég tűnt szimpatikusabbnak.
Korcsolya nélkül nyilván nincs se jégtánc, se műkorcsolya, csak lomha, esős-kelős csúszkálás, bokatörés, csípőficam, idősebb korban ebből felfekvés majd tüdőgyulladás és halál. Szóval rengeteget köszönhetünk E.W. Bushnellnek, aki megalkotta az első fém éllel rendelkező korcsolyát - nem is oly rég, a 19. század vége felé. A késői születésért cserébe a korcsolyával kapcsolatos sportok roppant gyorsan tettek szert kirobbanó népszerűségre: a jégtánc már az 1908-as londoni, és az 1920-as antwerpeni nyári játékok programjába bekerült, ráadásul külön férfi, női és páros kategóriában is.
Persze korcsolyaszerű létezett már az ősidőkben is, csak egészen más funkciója és kiképzése volt: rénszarvas vagy ló csontból készült, eleinte nem is csatolták a lábhoz, hanem a talp a csont redős felületén tapadt meg. Lassacskán azért rádöbbentek, hogy egy biztonságosabb megoldás után kell nézni, átfúrták a csontot és bőrszíjakkal a lábukhoz kötözték. Egészen a középkorig azonban csak az egyik lábon volt korcsolya, a másik láb a támasztó- és elrugaszkodó "alkalmatosság" volt. Viszont már az 1300-as években megjelent a fából készült korcsolya, melynek foglalatába vasdarabot is tettek. Ekkor már rendeztek versenyeket is, két csoportra osztva a jeges tavon hajlított botokkal hajtották a labdát - és megszületett a jégkorong. előbb mint a foci. Hummm.
A jégtánc és a műkorcsolya kis túlzással olyan viszonyban vannak egymással, mint a Giselle és egy balettóra. Szóval a műkorcsolya alapvetően technikai fókuszú, merevebb szabályokkal, nagyon egyértelmű pontozással (hiszen mindkettő olimpiai sportág), míg a jégtánc, ahogy nevében is hordja legfőbb attribútumát, kvázi parkett-tánc a jégen.
A műkorcsolyában van páros és női, illetve férfi, mindháromban egy rövidprogramot (legföljebb 2 perc 50 másodperc hosszúságú) és egy kűrt kell bemutatni. Fő elemei az ugrások, forgások, lépéssorok, illetve ezek kombinációi (ilyenkor kurjongat a sportriporter olyanokat, hogy axel, lutz és dupla lutz, juhééé, meg rittberger és loop, ezekből leszúrt és toe vagy flip).
S hogy érezzük a súlyát: a magyar sport első világbajnoka egy műkorcsolyázólány volt a századelőn. Kronberger Lilyt (vagy Kronberger Lilit) a női műkorcsolyázás magyar úttörőjének is tartják. Ráadásul az első nők egyike volt, aki a műkorcsolyázott, olyannyira, hogy kezdetben konkrétan férfiakkal kellett versenyeznie. Az első két világbajnoki versenyén 1906 és 1907-ben bronzérmét nyert, a sziléziai Troppauban lett először világbajnok, a címet háromszor védte meg Budapesten, Berlinben és Bécsben. Még egy csillag ragyogott ezidőtájt a magyar műkorcsolya női egén: Méray-Horváth Zsófia. Aztán a negyvenes évekig, Kékessy Andreáig senki.Kékessy és Király Ede viszont ezüstöt nyert St. Moritzban (1948), majd a következő két olimpián a Nagy testvérpár, Marianna és László szerzett két bronzot. Az 1980-as játékokon Regőczy Krisztina és Sallay András csalással maradt le az aranyéremről, azóta viszont a legsikeresebb helyezésünk egy hetedik hely volt, amit csak Engi Klára és Tóth Attila tudott szintén felmutatni.
Visszatérve a tánchoz, mármint a jégtánchoz: a nagyon pontos kivitelezés mellett sokkal nagyobb szabadság jellemzi a koreográfiát tekintve, mint a műkorcsolyát. Kevesebb trüváj viszont több emelés és kötöttebb lépéssorok. A jégtáncban a pár tagjai nem távolodhatnak el egymástól olyan mértékben és annyi időre, mint a páros műkorcsolyában - sőt valamiért ebben a műfajban nem emelheti a pasi a feje fölé a csajt. Régebben a programban volt egy kötelező tánc, amit sorsolással választottak az előre lefixált 4 tánc közül minden versenyen, egy eredeti tánc, ami három tánc keveerékéből állt össze és egy négyperces kűr. Most kicsit beütött a műkorcsolya-ménkü, már nincs kötelező tánc, van viszont rövid tánc és szabad tánc, amit csak becéznek szabadnak, hiszen nagyon durván, számítógépes programok segítségével méricskélik a technikai elemek kivitelezését.
Szerelmem, Zsenya. Polgári nevén Jevgenyij Viktorovics Pljuscsenko, a hihetetlen virtuozitással, energiával, tehetséggel, humorral táncoló nyolcszoros orosz bajnok, hatszoros Európa-bajnok, háromszoros világbajnok műkorcsolyázó, akit nem szabad elmulasztani a borús téli esték közvetítései idején. Itt épp Nizsinszkij emlékének adózik.
