Klasszikus balettművészi karrier az ötödik helyen szereplő Mihail Folkin-é. Az orosz táncművész Szent Pétervárott született 1880-ban és 9 éves korában már a Vaganova Balett Intézet diákja volt. Folkin megújította a balettet - és a gondolkodást is a balettművészetről -, lekönyörögte a spicc cipőt táncosnőiről, szabadon engedte érzelmeiket, mimikájukat és engedte karjukat kifejezően lendülni. Élővé és érzékivé tette a táncot, a korábbi porcelántestek helyett valódiakat mutatott a színpadon. Anna Pavlova az ő szárnyai alatt vált világhírű balerinává.
Kiemelkedő fantáziával és tehetséggel megáldott koreográfusok persze nem csak a klasszikus balett deszkáin bizonyítottak, hanem például a Broadway színpadán is. A görög és ír felmenőkkel büszkélkedő Hermes Pan is közéjük tartozik, most a negyedik helyről, akinek a feledhetetlen Fred Astaire és Ginger Rogers kettősöket köszönhetjük. A neves koreográfus Hermes Panagiotopoulos néven látta meg a napvilágot Memphisben, első tánclépéseit pedig az utcán élő fekete srácoktól leste el. Neve a harmincas évek elejétől egészen a hatvanas évekig összeforrt Fred Astaire-ével, utolsó közös filmjük viszont hatalmas bukás lett, a fiatal Francis Ford Coppola ezért el is távolította Pant a környékről. Imádta viszont az iráni sah, és a festő, Diego Rivera is.
Maradva a könnyedebb műfajnál, harmadik a nyolcszoros legjobb koreográfus díjjal jutalmazott Bob Fosse, aki táncosként és rendezőként is elrabolta az amerikai nők szívét. Fosse egy varietéművész családba született, 15 éves korában már saját koreográfiájával tündökölt, más kérdés, hogy az általa színpadra állított téma épp egy nightclub jelenet volt, melybena lengén öltözött leányzók strucctollakat lengetve lejtettek fel s alá. Fosse fejébe vette, hogy ő fredastairebb lesz az igazinál, s elindultl bevenni Hollywoodot. Ebben ugyan csalódott, az álomvárost erős falak vették körül, viszont a 70-es években sikert sikerre halmozott, New Yorkban. Aztán egyszer csak megrendezte a Kabarét - amivel egy Oscart is begyűjtött.
Második helyen egy nő, a német expresszionista tánc megalapítója, a világhírű Wuppertali Táncszínház anyja, Pina Bausch áll. Bausch élete a táncról szólt, a gyönyörű, őszinte, manír nélküli, életben tartó táncról, a fanatikus táncról, a mindentudó és mindent megmutató táncról. Koreográfiái jellemzően a férfiak és nők viszonyait dolgozták föl, általában rövid, szürreális képi világú dialógusokra épített.
Elérkeztünk a dobogó első helyére, ahol nagy magabiztossággal trónol a francia, tradícionális balett-dinasztia sarjaként felnövekvő - de közben a zeneszerzés felé kacsintgató - Marius Petipa. 25 évesen került Párizsból Pétervárra - s ott is ragadt, a cári balett bűvkörében. Évtizedeken át táncolt és dolgozott a cári színházakban, ő volt az, aki megismertette az orosz balettet Európában. Az a hír járja, hogy még Csajkovszkijt is dirigálta, taktusra és hangulatra előírta neki zenei vágyait. A Petipa-Csajkovszkij páros aztán olyan műveket adott az európai kultúrának, mint A diótörő, A hattyúk tava, vagy a Csipkerózsika.
