Szemben a szeretet nélküli szárazsággal, valahol ott rejtőzik az érzéki szerelem párája, hol lehetne felkutatni, ha nem az Olümposzon, a görög szeretet-mitológiában? Emlékszünk még rá, honnan szeretünk, honnan érkeztünk - mi az agapé és az erósz? Vagy már csak az erószt fogjuk föl, az érzékiséget, a magányos vágyat? Bűnben fogant mindenki, vagy eksztatikus örömben? Ezt kérdezi, kutatja a GoBe Társulat legújabb darabja a DeuS ex machina - Vadulva (november 2., MU Színház).
Fotó: Dusa Gábor
Amikor a tánc az alap
Ráadásul milyen nyelv lehetne alkalmasabb a megfogalmazásra, mint a test, a táncban íródó test? Góbi Rita generációs táncerotikaként aposztrofált darabját egy éve láthatta először a közönség. Nem idegen a kortárs művészettől, hogy a műfaji meghatározások színes skáláját felvillantja, akár egy előadás mentén is: a GoBe kapcsán a "tánc alapú színház"-lét a legkiáltóbb kérdőjel. Táncszínház ez, színház és tánc, mégsem egyenrangúságban, hanem egymásra építve éled, merthogy mindennek alapja a tánc, de Góbinál nem más, csak egy nagyon alkalmas, a legalkalmasabb eszköz az önkifejezésre, a kutatásra, a mutatásra. Válasz a legnevesebb magyar pantomimszínész, M. Kecskés András jelenléte is a darabban - tudjuk, mit várhatunk.
Kicsoda Góbi Rita?
Aki látott mostanában üvegkoporsóba zárt táncosnőt a Trafóban, tudja. Pergamentste, mozgásának megdöbbentő intimitása és nyers ereje újraélesztette és átértelmezte a nyolcvanas évek Természetes Vészek Kollektíváját.
A GoBe nem fog megtorpanni az erotika kapujában. Hogy mit találnak, kiderül november 2-án a MU Színházban.
