Nincs olyan kis tisztása a magyar közélet erdejének, ahol most kissé jobban szűrődne át a fény a novemberi ködön. A táncművészet ugyanúgy elszenvedi a központi támogatás csapjainak elzárását, mint az alternatív színházi társulatok. Hiszen többségük olyan hazai együttes, ami nem kötődik kőszínházhoz, sokkal inkább olyan befogadó intézményekben élik életüket mint a Trafó vagy a Nemzeti Táncszínház. Tiltakoznak a társulatok a tervezett 2,4 milliárdos zárolás miatt, tiltakozik minden, ami független próbál lenni és művészet. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig 2012 novemberéig nem kötötte meg a - törvényi előírások ellenére - támogatási szerződéseket.
A tiltakozás viszont szinte megszokott zöreje az ősznek és tavasznak. Az már kevésbé, hogy nyilvánvalóan pénzhiány miatt fújnak le egy bemutatót - és ezt közzé is teszik. Duda Éva Társulata az első.
"Sajnálattal tájékoztatjuk nézőinket, hogy a kormány legújabb intézkedései következtében a Kultúráért Felelős Államtitkárság döntése alapján a független együtteseket érintő pályázati támogatások egy részét zárolják. Többek között a Duda Éva Társulat működését is befolyásolja ez a döntés. Az együttes az Átrium Film-Színház nyitása alkalmára tervezett, valós nézői emlékekből és történetekből készülő bemutató előadását nem tudja bemutatni a fent említett financiális hiány következtében" - látott napvilágot a hír.
S hogy valóban groteszk legyen a helyzet, a bemutatásra nem kerülő darab a családon belüli összetartozás erejét volt hivatott táncnyelven tárgyalni.
After. Ever After. Happily Ever After!
Egyszer csak történt valami. Egy törés.
A Családban férfi, nő és gyerekek.
Különös belső történetük, élethelyzeteik,
tragikomikus jelenetek álomszerű képekben.
Túlélők, vagy újrakezdők? Vagy csupán a férfi
emlékezetének képfoszlányai? Furcsa társaság.
