A sztori egy kis telekkel kezdődött, meg egy dacos építésszel, aki nem vett tudomást a klisékről, és hidegen hagyta, hogy barokk és art nouevo fenyegeti balról és jobbról, az pláne, hogy Jean Nouvel, a híres építész sértődötten hátat fordított ugyanennek a felkérésnek, és épületbe öntötte Gingert és Fredet - vagy egy hatalmas hüvelykujjat - Prágában. A tanulság: mindegy, hogy mekkora helyen, mindegy, hogy hol, táncolni betonból és üvegből is lehet, sőt, az eredmény világszenzáció.
A prágai "táncoló ház" őse a második világháború végén lelte halálát a bombázások idején, s a foghíjtelek évtizedekig emlékeztetett e szörnyű gyilkosságra. Először Václáv Hável kért terveket a beépítésre, kegyeltjét Vlado Milunićot, a szerb származású cseh építészt kérte föl a nemes feladatra. Közben azonban az ING megvette a telket, s meghagyta az építészt ebben a feladatkörben, viszont azzal a feltétellel, hogy bevon egy világhírű építészt is a projektbe. Jean Nouvel ugye elvonult, viszont a második jelölt, Frank Gehry elvállalta a megbízást.
Az ING nem lacafacázott: Gehry annyi pénzt költhetett az épületre, amennyit csak akart. Az egyetlen feltétel az volt, hogy az épület Prága építészetének kiemelkedő alkotása legyen. Nem véletlen a névadás, Ginger és Fred, hiszen a formát valóban Ginger Rogers és Fred Astaire ölelkező alakja ihlette. Egyrészt. Másrészt pedig a kommunista rezsim átfordulása demokráciába, a yin és yang egysége, a dinamika és a statikusság egymást kiegészítő kettőse, sorolhatnánk az épület közismert asszociációit. Ginger és Fred a dekonstruktivista építészet képviselői, szokatlan formájuk ellenére.
