Aqua, aqua, aqua

Nincs mozdulat, amit ne lehetne vízben végezni. Sőt. ami ne lenne még jobb vízben - ezen gondolkodtam dinnyeszeletelés közben azon lamentálva, hogy zuhany előtt, alatt vagy után kellene betömni a jéghideg kockákat. Ahogy a Nagy kékség csúcsjelenetében, mikor pezsgőt tölt Jean Reno a szupercuki Jean-Marc Barr poharába, na úgy kellene létezni. Víz alatt.

A gondolattól felpezsdülve kezdtem utánanézni, mit is tehet az ember, ha nem búvár, viszont szereti a táncot és esze ágában sincs kidugni a fejét a vízből. Nem okozott nagy meglepetést: rájuk vár (ránk vár) az aquatánc.

Lehet, hogy nem a legizgalmasabb sport és nem a legfelkavaróbb táncélmény, viszont sok bajra gyógyír lehet a vizitánc, hiszen kíméletes az ízületekhez, mégis edzi az izmokat, jót tesz a keringésnek és a légzőszervrendszernek, szóval összességében biológiai csoda. És ami még tutibb, hogy az edző szerint sem úszni, sem táncolni nem kell tudni hozzá. Ami azért kicsit disszonáns - aki nem tud úszni, nyilván félelmekkel salsázik a vízben, aki meg táncolni nem tud, elképzelése sem lehet a lépésekről. Bár ha mindkét műfaj ismeretlen, a tudatlanság felszabadító birtokában könnyűszerrel érkezik a jóérzés az aquadancerhez.

Az expertek szerint az aquadance erősít és fogyaszt - a szkeptikus hozzáteszi, mint minden rendszeresen végzett testmozgás. Viszont az tény, hogy a speciális vízi mozgás bizonyos állapotok, betegségek rehabilitációjában nagyon hatékonyan tud működni. Ráadásul jó a túlsúlyosoknak, mivel a víz csökkenti a gravitáció hatását (minden vízbe mártott test, kisangyalom), ugyanaz a dinamikus mozgás így nem terheli annyira a gerincoszlopot, az ízületeket és a szalagokat, mint szárazföldön.

Ugyanakkor a víz közegellenállása közel 12-szerese a levegőjének, így az elvégzett mozgás az izmokat is keményen megdolgoztatja. Csodálatos azoknak is, akiknek gerincproblémájuk (az emberek 98%-a), vagy bármilyen mozgásszervi problémájuk van, mert a vízben tapasztalható hidrosztatikai nyomás segíti a mozgásunkat, csökkenti a fájdalmakat. Ezek az előnyök plusz a tánc eufóriája már bárkit képes meggyógyítani. Nem beszélve az asztmásokról, akik a vízfelszín feletti párás levegőtől gyógyulnak, és a "hangulatzavarokkal" közdőkről, akiket az endorfin úgyis kiüt.

És ez a sok előny mind gyönyörűen látszik a Cirque de Soleil koreográfiáján... Szóval - vízre fel és vízbe fejest, akár dinnyével pezsgővel vagy csak egy tánccal.

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Ebben a sűrű, mézédes forróságban csak jégkockákkal a nyakban, marokban, lábikrán érdemes mozdulni. Vagy marad a nemmozdulás. Utóbbi eset kifejezetten egészségtelen, így közületileg egyáltalán nem tanácsolható, viszont éppígy ártalmas az egészségre a mozgás a rekkenő hőben. Viszont nem az a vízben vagy a jégen. Mert egyrészt jég  máshol is van, műből, víz is van, igaziból és műből is. Ma a jég tűnt szimpatikusabbnak.

Korcsolya nélkül nyilván nincs se jégtánc, se műkorcsolya, csak lomha, esős-kelős csúszkálás, bokatörés, csípőficam, idősebb korban ebből felfekvés majd tüdőgyulladás és halál. Szóval rengeteget köszönhetünk E.W. Bushnellnek, aki megalkotta az első fém éllel rendelkező korcsolyát - nem is oly rég, a 19. század vége felé. A késői születésért cserébe a korcsolyával kapcsolatos sportok roppant gyorsan tettek szert kirobbanó népszerűségre: a jégtánc már az 1908-as londoni, és az 1920-as antwerpeni nyári játékok programjába bekerült, ráadásul külön férfi, női és páros kategóriában is.

Persze korcsolyaszerű létezett már az ősidőkben is, csak egészen más funkciója és kiképzése volt: rénszarvas vagy ló csontból készült, eleinte nem is csatolták a lábhoz, hanem a talp a csont redős felületén tapadt meg. Lassacskán azért rádöbbentek, hogy egy biztonságosabb megoldás után kell nézni, átfúrták a csontot és bőrszíjakkal a lábukhoz kötözték. Egészen a középkorig azonban csak az egyik lábon volt korcsolya, a másik láb a támasztó- és elrugaszkodó "alkalmatosság" volt. Viszont már az 1300-as években megjelent a fából készült korcsolya, melynek foglalatába vasdarabot is tettek. Ekkor már rendeztek versenyeket is, két csoportra osztva a jeges tavon hajlított botokkal hajtották a labdát - és megszületett a jégkorong. előbb mint a foci. Hummm.

A jégtánc és a műkorcsolya kis túlzással olyan viszonyban vannak egymással, mint a Giselle és egy balettóra. Szóval a műkorcsolya alapvetően technikai fókuszú, merevebb szabályokkal, nagyon egyértelmű pontozással (hiszen mindkettő olimpiai sportág), míg a jégtánc, ahogy nevében is hordja legfőbb attribútumát, kvázi parkett-tánc a jégen. 

A műkorcsolyában van páros és női, illetve férfi, mindháromban egy rövidprogramot (legföljebb 2 perc 50 másodperc hosszúságú) és egy kűrt kell bemutatni. Fő elemei az ugrások, forgások, lépéssorok, illetve ezek kombinációi (ilyenkor kurjongat a sportriporter olyanokat, hogy axel, lutz és dupla lutz, juhééé, meg rittberger és loop, ezekből leszúrt és toe vagy flip). 

S hogy érezzük a súlyát: a magyar sport első világbajnoka egy műkorcsolyázólány volt a századelőn. Kronberger Lilyt (vagy Kronberger Lilit) a női műkorcsolyázás magyar úttörőjének is tartják. Ráadásul az első nők egyike volt, aki a műkorcsolyázott, olyannyira, hogy kezdetben konkrétan férfiakkal kellett versenyeznie. Az első két világbajnoki versenyén 1906 és 1907-ben bronzérmét nyert, a sziléziai Troppauban lett először világbajnok, a címet háromszor védte meg Budapesten, Berlinben és Bécsben. Még egy csillag ragyogott ezidőtájt a magyar műkorcsolya női egén: Méray-Horváth Zsófia. Aztán a negyvenes évekig, Kékessy Andreáig senki.Kékessy és Király Ede viszont ezüstöt nyert St. Moritzban (1948), majd a következő két olimpián a Nagy testvérpár, Marianna és László szerzett két bronzot. Az 1980-as játékokon Regőczy Krisztina és Sallay András csalással maradt le az aranyéremről, azóta viszont a legsikeresebb helyezésünk egy hetedik hely volt, amit csak Engi Klára és Tóth Attila tudott szintén felmutatni.

Visszatérve a tánchoz, mármint a jégtánchoz: a nagyon pontos kivitelezés mellett sokkal nagyobb szabadság jellemzi a koreográfiát tekintve, mint a műkorcsolyát. Kevesebb trüváj viszont több emelés és kötöttebb lépéssorok. A jégtáncban a pár tagjai nem távolodhatnak el egymástól olyan mértékben és annyi időre, mint a páros műkorcsolyában - sőt valamiért ebben a műfajban nem emelheti a pasi a feje fölé a csajt. Régebben a programban volt egy kötelező tánc, amit sorsolással választottak az előre lefixált 4 tánc közül minden versenyen, egy eredeti tánc, ami három tánc keveerékéből állt össze és egy négyperces kűr. Most kicsit beütött a műkorcsolya-ménkü, már nincs kötelező tánc, van viszont rövid tánc és szabad tánc, amit csak becéznek szabadnak, hiszen nagyon durván, számítógépes programok segítségével méricskélik a technikai elemek kivitelezését.

Szerelmem, Zsenya. Polgári nevén Jevgenyij Viktorovics Pljuscsenko, a hihetetlen virtuozitással, energiával, tehetséggel, humorral táncoló nyolcszoros orosz bajnok, hatszoros Európa-bajnok, háromszoros világbajnok műkorcsolyázó, akit nem szabad elmulasztani a borús téli esték közvetítései idején. Itt épp Nizsinszkij emlékének adózik.


kommentek: 0

Tovább olvasom

Tánc a rák ellen

Rose - az ilyen történetek persze jellemzően az USÁban esnek meg -, a hatvanas nyugdíjas néni egyik reggel arra ébredt, hogy a teste nagyon határozottan fellázadt ellene. Mellrákot diagnosztizáltak nála. Majd egy barátja tanácsára táncterápiába kezdett. Mit veszíthetek, tette fel a kérdést, aki jobban érzi magát fizikailag, annak a lelke is jobban van, látta bölcsen Rose.

Hajlamosak vagyunk tánc alatt a serdülőkori rángatózást - vagy a másik oldalon a színpadon suhanó profik előadását - érteni, ennél jóval többről van szó. A tudományos kutatások alapján a mozgás-, a táncterápia aktívan dolgozik a testi érzeteken keresztül a lélek és az elme kiegyensúlyozásán. A new yorki táncterapeuta, Miriam Berger éppen annak a segítségével fejleszt, ahogyan a páciensek a táncon keresztül képesek másképp megtapasztalni a testüket. Nő a testtudat - ami a betegségek észlelésénél, kezelésénél elképesztő előnyöket jelent.

A mozgás - ez már szinte közhely - emeli a jó hangulatért felelős noradrenalin és szerotonin szintet, sőt az agysejtek fehérjéit is növesztegeti, ami az új sejtek és új idegsjetek közötti kapcsolatok kiépülését eredményezi, és szó szerint rugalmasabbá teszi az agyat. Mi csökkenti leginkább a stresszt? Egy kutatásban összehasonlították egy modern táncórán, klasszikus táncórán, zeneórán és matekórán résztvevők idegállapotát, s arra jöttek rá, csak a tánc nyugtat meg igazán. Bár a matekóra nem értem, hogy került a sorba.

Ráadásul a többi mozgásformával szemben is a tánc jön ki legjobb stresszoldóként: hiába a futópadon töltött órák, hiába az edzőteremben kifaragott bicepsz, még a keringő is boldogabbá tesz ezeknél. Miért? Ökölszabály: a zenére történő mozgás mindig aktiválja az agyi örömközpontot. De vajon mi indokolja a magas érzelmi töltetet? A terapeuták szerint az, hogy a tánc egy olyan ősi mintát követ, amelyben nem csak boldogsághormonok öntik el a táncos agyát és ereit, hanem még a biztonságérzet is fokozódik. Ráadásul ez akkor is megtörténik, ha a páciens maga meg sem mozdul, csak nézi a téncot.

A tánc hihetetlen előnye a pszichoterápiákkal szemben, hogy azoknak az embereknek is segít kifejezni az érzelmeiket, akik verbálisan ezzel küzdenek. A megmutatott, testet öltött problémák és nehézségek pedig már a megoldás felé hajtják a táncolót - a kifejezés után rögtön elindul a gondolat: hogyan tudnám ezt megoldani? Hogyan kaphatnám vissza a kontrolt az életem felett?

Visszatérve az elhagyott Rosehoz, aki azóta is hetente jár terápiára, a tánc segít feldolgozni azokat a problémákat, amik hosszú távon, kemény munkával és szomatizációval rákhoz vezetnek, a testtudat emelésével segít gyorsabban észlelni az elváltozásokat és ha már elkéstünk, segít a rekreációban, a felépülésben is, mind fizikai, mind lelki szinten. Rose köszöni, jól van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Karmelita az udvar

A nyár a fesztiváloké, a fröccsöké, a szúnyögcsípéseké, a szabad térré, a leégésé, a nyár a nevetésé, a kimúló focivébéé, az álmodozó, hosszú éjszakáké, az utcán spiccel hazadülöngélőké, a lugasban kint borozóké, a kerteké meg a Karmelita udvaré.

Évek óta ide helyezi ki magát a táncszínház, általában a tavaszi évad legjobban futó darabjai - persze azok, amik megélnek külső helyszínen is - és sok flamenco, néptánc várja a táncfüggőket. Idén még a székhez sem lesz kötve az igen fényes publikum, a fellépük tanítani is készülnek. A tanítás terepe persze a standard és a néptánc, de talán rávehető a kortársat művelők népe is, hogy beszéljenek a műről.

Lesz a nagysikerű Sec, amiről már a Budapest Táncfesztivál keretei között mi is megemlékeztünk, a kortárs tánc szerelmeseinek ingereit pedig egy ínyencséggel, a Vizuális hangjegyekkel is leköti majd a Budapest Táncszínház.

A néptánc gyakoribb vendég lesz: a Honvéd Táncegyüttes hozza a kelet tangóját, a Csárdás!-t, Fitos Dezső a Tántorgóket, a Duna pedig a Gyöngyszólam-ot.  Aki műfaji crossoverre vágyik, a Variáciükra fog bukni: a Varidance előadása a folklór mellé hip-hop, a sztepptánc és a cirkusz műfajait vegyíti.

Flamenco és argentín tangó: ők ketten nem maradhatnak ki a nyári éjszakából. Színpadra lép Lippai Andrea, az ország legismertebb és legelismertebb argentin tangó táncosa,  Las Flamencas című produkciójával és Kulik Johanna, aki Josip Bartulovic segítségével Buenos Aires pezsgő, színes, egyedülállóan izgalmas hangulatát varázsolja a Karmelita udvarba Colores del Tango című előadásával.

Szóval már csak néhány nap és folytatódik a táncszínházazás. Végre.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Azt mondták a táncról

Idézeteket olvasgattam nyáridei kínban (ezt megígérem, hogy nem ecsetelem tovább, no panaszkodás, no áhítozás, úgyis mindjárt a tengerparton ülök, meg benne is), amit csak úgy szoktam, hogy minimum két excelt kinyitok fölé, vagy gyorsan pörgő híroldalakat, nehogy kiderüljön, hogy aforizmavadászatra indultam, mert olyat mélyérzésű, gondolkodó ember nem tesz. A tanult lány sokat olvas és magának rakja össze a világ darabkáit, nem kontextusából kiragadva vagdalkozik más (forrásjelöletlen, nodepláne) bölcsességével.

Vallok és most használom is a másét: meghökkentő gondolatok következnek a táncról, amit vagy a szerző személye vagy a gondolat érdekessége emelt ki a mondatóceánból.

"És legyen elveszett minden olyan napunk, amelyen legalább egyszer nem táncoltunk, És legyen fülünknek hamis minden állítás, ha nem csattan fel vele együtt legalább egy kacaj."

Édes, kedves gondolat, bár el is osonna a fül mellett, ha nem egy olyan kaliberű gondolkodó írta volna le, mint aki tette, s akiről ilyesfajta hedonizmust nem tételeznénk föl. Nietzsche a szerző.

 "A szép mozgás a szem muzsikája."  Anatole France összefoglalja, miért kell táncot nézni.

"A lány, aki nem tud táncolni, azt mondja, hogy a zenekar nem tud játszani." Ez a zsidó közmondás persze jócskán túlmutat a táncon és a mozgáson (ahogy maga a tánc is, egyébként), a beismerésről és a hárításról beszél. És milyen finoman.

"A hátsód rázásával környezetbarát leszel."  David Byrne mondta, de nem magyarázta túl. Nem is kell.

Végül, de nem utolsó sorban:

"A tánc a nőknek nőiségük,a férfiaknak férfi mivoltuk megélésének egyik lehetősége..." Aziza gondolata nem újszerű, mégis mankó lehet azoknak, akik ezt elfelejtették. És egy képsor Azizáról, hogy egyértelmű legyen, ő valóban táncol.

 

kommentek: 1

Tovább olvasom