És hány királyfi van egyáltalán? Képesek vajon az emberek a saját lábukra állni, és az illúzió helyett a valóságot választani? Hányféle és milyen minőségű kapcsolat alakulhat ki ember és ember között? Bartók zseniális zeneművére, A fából faragott királyfira ezúttal a világhírű koreográfus, Frenák Pál készített koreográfiát.
Fotó: Nagy Attila
Helyszín az Operaház, zene Bartók, koreográfus Frenák Pál, társulat a Magyar Nemzeti Balett és a Compagnie Pál Frenák - izgalmasnak, feledhetetlennek és végtelenül eredetinek ígérkező program ez. Frenák változatlanul hagyta Bartók Balázs Béla szövegkönyvére komponált Fából faragott királyfi című balettetművének zenéjét, belakta az Operaházat, kibontani kívánta az ismert történet lehető legtöbb dimenzióját. A darabot először május 12- én mutatták be, Fából faragott100 címmel, de majd május 28-tól a három egyfelvonásost tartalmazó Bartók TáncTriptichon részeként lesz többször is látható az Operaházban.
A május 12-i Fából faragott100 jubileumi esemény előtt adták át a 2012-ben elhunyt Kossuth-díjas koreográfus, Seregi László emlékének szentelt díjat is.
Fotó: Nagy Attila
Különleges péntek volt ez a május 12-i, hiszen miközben az Operaházban debütált a Fából faragott100, Bartók első színpadi műve volt programon a MÜPÁ-ban is, a Budapesti Fesztiválzenekar és Gergye Krisztián társulatának közös produkciójaként. A történet ugyanaz, a gondolkodás róla pedig természetesen egészen más. Míg Gergye koronás, szőke parókás, az eredeti koncepció modern táncnyelvre fordított verziója csak kísérete tudott lenni a BFZ fantasztikus Bartók-estjének, az Operaházba teljesen beköltözött a frenáki atmoszféra.
Fotó: Nagy Attila
De miről is szól a történet?
A nárcizmusról, a hiúságról, és persze arról, hogy addig nincs igaz szerelem, míg a külső fontosabb a léleknél. Halász Tamás tolmácsolásában olvasható a meseszerű cselekmény az Opera honlapján.
Egyszer volt, hol nem volt...
Két, szomszédos dombocskán áll a királyfi és a királykisasszony csinos vára: mindkettőt dús, természeti környezet veszii körül, amelyben a tündér uralkodik. A királyfi vándorútra indul, s eközben felfigyel szépséges szomszédjára. Első pillantásra beleszeret, s igyekszik magát észrevétetni, de hiába. Megpróbál közelebb jutni kiszemeltjéhez, de ahogy a szomszéd vár felé indul, a tündér parancsára megindul az erdő, és fák állják az útját. A királyfi átverekszi magát a sűrűn, ekkor a tündér megárasztja a vizeket, hogy a habok tartóztassák fel. Míg a királyfi az elemekkel küzd, szíve választottja közönyös marad, tükrében bámulja csak magát.
Fotó: Nagy Attila
A királyfi, hogy felkeltse választottja figyelmét és megleckéztesse őt, nekilát fából kifaragni saját mását: a durva hasábból emberalakot formáz, fejére tűzi a saját koronáját, vállára kanyarítja köpenyét.
A tündér varázserejével életre kelti a bábot, mely egyszerre groteszk táncba kezd. A királykisasszonyt sikerül kicsalogatni: elragadtatottan csatlakozik a különös alakhoz, pompás kettőst lejt vele, majd magával viszi a várába. A királyfi szomorúan figyeli teremtménye diadalát: a tündér most már vigasztalja, és támogatásul mellé rendeli a természet erőit, melyek behódolnak a királyfi előtt.
Fotó: Nagy Attila
A fabáb ereje közben illanóban: a királykisasszony a groteszk mozdulatokkal összecsukló alakot szemlélve rádöbben, mekkorát hibázott, amikor helyette nem annak teremtőjét, saját hús-vér hódolóját választotta.
Elindul a királyfit keresve, s elé a tündér ugyanúgy akadályokat állít. A szerelmes királykisasszony kiállja a próbatételeket: a két, egymásért bátran megharcoló szerelmes végül egymásra talál.
Fotó: Nagy Attila
Boldog kettősüket a beteljesülés záróképében az immár elcsendesült, védelmező természet veszi körül.
Az előzmények
Bartók első színpadi művét, a Balázs Béla szövegkönyvére komponált balettet Zöbisch Ottó 1917-es, Cieplinsky János 1935-ös és Harangozó Gyula 1939-es, majd 1958-as már modernebb elemeket felvonultató koreográfiájával, és Seregi László 1970-es verziójában ismerhette meg a magyar közönség.
Íme egy ízelítő a Róna Viktor által megformált karakter táncából:
Frenák Pál most, a bemutató 100. évfordulóján egész más értelmezéssel ragadta magához a közönség szívét. A mű minden új értelmezésének célkitűzése egy lépést tenni a korszerűség irányába, feloldani vagy épp aláhúzni a naiv mese és a bonyolult zene közt feszülő ellentétet - írja az Opera színlapján. Ezt a feladatot vállalja Frenák Pál, akinek ez az első munkája a Magyar Nemzeti Balett számára.
Fotó: Nagy Attila
