Ugyanis ez a (világ)nap a táncé. Az idei év üzenetét a közelmúltban elhunyt Trisha Brown munkatársa, Susan Rosenberg állította össze - a koreográfus írásait felhasználva.

Fotó: The Times

 

Íme az üzenet

2017-ben, a viágon mindenkinek, aki valaha táncolt így vagy úgy.

A repülés iránt érzett vágy volt az oka annak, hogy táncos lettem. A gravitáció transzcendentális ereje mindig foglalkoztatott.

A koreográfiáimnak nincs titkos üzenete: spirituális gyakorlatok fizikai megvalósulásai.

A tánc kiszélesíti az egyetemes kommunikáció nyelvét, életre hívva az örömöt, a szépséget és az emberi tudás fejlődését. A tánc újra és újra maga a kreativitás, a gondolkodás, a létrehozás, megvalósítás és a kivitelezés kreativitása.

A testünk pedig nem csak egy médium, hanem maga a kifejező eszköz. Ez a tudat felszabadítja a teremtőerőinket, ami a művészet legfontosabb leckéje és egyben ajándéka. 

Fotó: Bart Michiels

Egy művész élete nem ér véget az idő múlásával, ahogy azt néhány kritikus gondolja. Ugyanis a tánc az emberekkel együtt születik,  az emberek és az ötletek által. A nézők hazavihetik magukkal az impulzusokat, amelyekkel érintkeznek és beépíthetik őket a hétköznapjaikba.

Ki volt Trisha Brown?

Az amerikai posztmodern tánc első generációjának kiemelkedő képviselője, és így a nemzetközi táncélet meghatározó alakja.

Brown 1936-ban született Aberdeenben, 22 évesen végzett a Mills College táncszakán, majd 25 éves korától New Yorkban dolgozott, ahol részt vett a Judson Dance Theater társulat megalapításában.

34 éves volt, mikor saját társulatot hozott létre: Trisha Brown Dance Company néven. 40 éven át alapvvetően ezzel a társulattal dolgozott. Volt ideje, türelme és kíváncsisága, hogy bejárja az improvizáció és kísérletezés jellemezte kortárstánc valamennyi áramlatát. De készített koreográfiát a világ neves társulatainak is, köztük a párizsi opera balett-társulatának, közösen Mihail Barisnyikovval.  

És egy kis Barisnyikov, videón:

Táncművészként 2008-ban, koreográfusként 2012-ben vonult vissza, utolsó, Pygmalion című koreográfiáját 2011-ben mutatták be.