Szenvednek néha a testük miatt. Pláne a táncművészek. Róluk ráadásul sokkal kevesebb szót is ejtünk, mint női sorstársaikról, akik nap mint nap küzdenek a tökéletes "balett testért". Charlie Hodges most megtörte a hallgatást és egy TED előadáson elárulta, ő mit szégyellt a sajátján. Történetét a Dance Magazine írta meg.

Fotó: Ryan Orange

 

Hodges 10 évesen kezdett el táncolni. Nagyon tehetségesnek – és legalább ennyire túlsúlyosnak is – bizonyult, ezért tanára azt tanácsolta neki, azonnal diétázzon és fogyjon le. Két évvel később a táncművészetben való jártassága és a súlya is gyarapodott, ekkor egy színházigazgató azt mondta neki,

Megállíthatatlan leszel, ha megszabadulsz ettől a babahájtól. 

Miután az önbecsülését teljesen összeroppantotta ez a megjegyzés, le is adott 6-7 kilót. Viszont ez vélhetően a növekedésben is megállította: a magassága jelentősen az "elvárt" alatt van. (Volt, akit éppen a magassága miatt bocsátottak el egy együttestől, itt írtunk róla.)

Amikor betöltötte a 18 évet, Hodges egy nagyon nívós verseny, a National Young Arts Week második helyét nyerte el, de hiába: 14 balett együttesből 14 mondott nemet, amikor felvételizett.

Sajnálattal kell közölnünk, hogy társulatunkba egy ilyen testalkatú táncost egyáltalán nem tudunk beilleszteni ...

Végül a Sacramento Ballet felvette, de még csak ekkor kezdődött a java. A híres Balanchine-darab, a Téma és variációk színre vitelekor például külön engedélyt kellett kérniük a koreográfus hagyatékát örző egyesülettől, mert Hodges túl alacsony volt.  A kritikusok pedig "tűzcsapnak" hívták szokatlan testalkata miatt. 

De egyszer aztán megtört a jég: Twyla Tharphoz ment próbatáncra, aki ott azon nyomban fel is vette. Azóta a tánc ismét a legnagyobb boldogságot jelenti számára, sőt az európai kritikusok az "év legjobb táncosának" jelölték 2001-ben. Majd 2002-ben Tharp új Broadway-estjének főszerepét kapta, dacára annak, hogy a producerek tartottak attól, nem lesz elég maszkulin majd ezzel a testalkattal a színpadon

Mivel azt nem tudta megváltoztatni, ahogy kinéz, azt változtatta meg, amit a kinézetéről gondol – és amit az adottságaival el tud érni. Megfogadta, hogy ő lesz a legalacsonyabb férfi, aki olyan magasra ugrik, mint a legmagasabb, és ő lesz a legzömökebb, akinek a mozgása könnyedebb lesz, mint a többieknek.

Túl sokat fogalalkoztam azzal egész karrierem alatt, hogy hogyan tudnék beilleszkedni. Miközben egész idő alatt én magam nem tudtam elfogadni, hogy egy alacsony, kopasz és zömök pasi lehet a következő "nagy dobás". Meg kellett változtatnom azt, ahogyan magamat látom, hiszen minden teljesítményem nem annak ellenére volt figyelemreméltó, hogy alacsony, kövér és kopasz vagyok, hanem éppen azért.

Hodges most Benjamin Millepied mellett dolgozik balettmesterként és táncosként. Szerinte azért lett végül sikeres, mert képes volt szembenézni a hibáival. 

Hibázni olyan, mint bőrig ázni a viharban: minél gyorsabban leszel vizes, annál hamarabb döbbensz rá, hogy milyen szórakoztató pocsolyákba ugrálni és milyen csodálatos érezni az esőt az arcodon. És eszedbe jut, hogy a vízcseppek egyáltalán nem veszélyesek.