Hónapok óta ment a találgatás, a pletyka, hogy ki viszi majd tovább a Nemzeti Táncszínházat, miután Török Jolán megbízatása lejárt. A döntés megszületett, az utolsó pillanatok egyikében. Három pályázat érkezett a posztra, a kulturális államtikárság szerint a szakmai zsűri egyhangúlag Ertl Pétert támogatta.

A korábbi vezetés szívfájdalma volt, hogy ha külső embert nevez ki a kormány a színház élére, nem lesz idő átadni a futó projekteket. Ertl esetében erről nincs szó, hiszen 2006 óta ő a táncszínház igazgató-helyettese, így valószínűleg komolyabb változás sem várható a színház szakmai-művészi életében 2013 január elseje után, mikor elfoglalja a posztját. Ertl korábban két évtizeden keresztül a Honvéd Együttesnél dolgozott tánckari asszisztensként, majd koreográfusként.

Eddig csak az MTI-nek mondott pár szót az újdonsült leendő igazgató: "Fontos a zökkenőmentes átmenet, mert úgy látom, hogy a kultúra, különösen a táncművészet igen nehéz helyzetben van. Vonatkozik ez az együttesekre, a művészekre, a színházakra, és sajnos a közönségre is, tehát a művészeti szcéna mindegyik szegmensére. A megőrzés és a megújítás filozófiája alapján szeretném végezni a munkámat". Amint lehet, kifaggatjuk.

Addig is felelevenítjük Török Jolán interjúját, ahol elmondja, mi is a dolga a Nemzeti Táncszínház igazgatójának.


szólj hozzá: A színházigazgató: Török Jolán 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Két-három évtizednyi munka után a táncosok (ahogy a focisták, no meg a bírák is) nyugdíjba mennek. Persze, ha úgy nézzük, hogy 5-6 éves koruk óta keményen dolgoznak azért, hogy profik legyenek, akkor közel negyven évről van szó. Számolni tehát fölösleges, mégis, szinte minden táncművésztől megkérdezik: mihez kezd majd, ha pályája elindul lefelé a lejtőn, ha már nem tudja eltáncolni ezt vagy azt a szerepet, mi lesz, ha megcsúnyul, meghízik, ha a teste fölmondja a szolgálatot? Beveri az orrát a landolásnál vagy előtte inkább összeszed még egy-két főiskolai diplomát? Netán elmegy koreográfusnak? Ők pedig rezignáltan és fölöttébb jólnevelten, sajgó tagjaikat lapogatva válaszolnak valamit.

A koreográfusok ráadásul egyre többet követelnek: a táncos mozogjon jobban, mint egy akrobata, legyen tökéletesen képzett balettművész, ruganyossága vetekedjen egy tornászéval, ne féljen, ha plafonról kell lógnia negyven percen keresztül, közben persze igyon vért és köpjön mást, vagy fordítva.

(Yang LiPing szólótánca a videón, illusztrációként szolgál épp.)

 

Hogyan viselik el a táncosok a testtel, a sérülésekkel kapcsolatos feszültséget, a "mindent most kell megoldanom", "nem sérülhetek le"- típusú őrjítő gondolatok nyomását? A Royal Balett rezidens pszichológusa húsz éven át élt olyan táncosok, masszőrök, terapeuták mellett, akiknek ez volt a legfontosabb kérdésük. "A munkám olyan, mintha keresném Borsószem királykisasszony húsz rétegű ágymatraca alatt azt a bizonyos borsószemet, ami nem hagyja nyugodni" - Britt Tajet-Foxell nemcsak táncosokkal, hanem olimpikonokkal, élsportolókkal is évtizedeken keresztül foglalkozott. Pályáját egyébként gyógytornászként kezdte, aztán ráébredt, hogy az izmokban is az van, ami a fejben.

Először a táncosok testét, sérüléseit próbálta helyre hozni, rájött, hogy vannak szabályszerűségek: a férfiak általában hátproblémákkal, a nők inkább a lábsérülésekkel keresték meg. Az is feltűnt számára, hogy ugyanazzal a sérüléssel és gyógymóddal egészen más eredményre jut egy-egy táncos esetében. Van, aki azonnal felépül, van, aki évekig kínlódik, s talán sosem áll színpadra többé egy komolyabb bokaszalag-szakadás után. "A táncosok nagyon intelligens, öntudatos és hipermotivált emberek, viszont semmiféle kontrollt nem gyakorolhatnak a mozdulataik, a testük felett. Engedelmességre tanítják őket. Képességeiktől, tehetségüktől és vágyaiktól függetlenül sokszor ugyanabban a sorban kell állniuk, ugyanazokat a mozdulatokat kell kivitelezniük. Eközben pedig rágja őket a kétely, hogy azt sem tudják, kik ők valójában."

 

(Royal Ballett, Alice in Wonderland)

Ma már senki nem vonja kétségbe, hogy a fizikai fájdalom összhangban van a lélekkel, a pszichével, hogy a betegségek lelki okait épp annyira érdemes föltárni, mint a fizikai gyógyulás útját megtalálni. Magyarán a testen keresztül tud a lélek a legegyszerűbben kommunikálni. Tajet-Foxell a fájdalom megértésén keresztül keresi a gyógyulást  - együtt a táncossal.

"A táncosok általában egy álmot követnek, hajthatatlanul, miközben nem is tudják pontosan megfogalmazi ezt az álmot." A fájdalom megmutatja a határokat és segít az álmok reális kereteinek lefektetésében. A táncpszichológus dolga, hogy "lehorgonyozza" a vágyakat - közösen a táncossal. Így a félelem elmúlik, s a karrier is kiegyensúlyozottan, kevesebb sérüléssel halad előre. A sportolóknál ma már nálunk is van erre példa, szinte minden csapatnak van saját terapeutája, aki segít földolgozni a sikereket és kudarcokat. A táncosok fájdalmára viszont csak kevesen kíváncsiak.

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Tantra, szex, tánc

Felesleges szigetországi tudósokra vagy őskori leleteket elemző antropológusokra, a mítikus kort vizsgáló történészekre, illetve a civilizációtól még nem sújtott népcsoportokat figyelő néprajzosokra hivatkozni, kimondható enélkül is - az önfeledt, ösztönös örömtánc a szexualitás megélésének egyik formája. A jó táncban a férfi férfi, a nő nő - egyik sem tör a másik pozíciójára, egyik sem akarja megmásítani, elnemteleníteni a másikat. A jó tánc zsigertől zsigerig ér és működik. 

Nem kérdezed közben, hogy elég jó vagyok-e - elég jó vagyok partnernek? Elég jó, nőnek? Elég jó pasinak? Nem zavarnak a képzelt felesleges zsírpárnák, sem a tökéletesnek tanulthoz képest tökéletlen alakproblémák, sem egyéb gátlást fakasztó illúziók - elengeded a lényegtelent, miközben harmóniába kerülsz a jelennel. A tánc úgy ad át magadnak, hogy közben megérzed a másikat. És el is fogadod. Legyen ez egy péntek esti buli, egy mámoros tangóest vagy akár valamiféle kortárs technika, bármi. Mondjuk tantrikus kontakt tánc.

A kontakt tánc improvizáción alapul - s bár az elnevezés nem ezt sugallaná, valójában nincs benne erotika. Mármint a kontakt klasszikus verziójában. Olyannyira, hogy tudatosan szakítja el magát az intimitástól - ezért vadította meg kicsit a tánc érzékiségét visszahozni vágyó közönség a tantrával. A tantra persze nem egyenló a szexualitással, jóval több annál: az ősöröm visszaemelése a prűd és aszketikus világba. Ebből könnyen kialálható, mit ad ki a tantra+kontakt tánc egyenlet: egy olyan dinamikus meditációt, a megtapasztaláson alapuló szellemi gyakorlatot, amelyben a fókusz az érzékszervek ráhangolása a kifinomultabb érzetekre, a partnerre. Ez a kombináció ötvözi a kontakt tánc precizitását és nagyon tudatosan vezetettpartnerek közötti kölcsönös figyelmét a tantra sejtszintű, megfogalmazhatatlan érzeteivel. Szemben a kalsszikus kontakttal, itt a szexuális energiára irányul minden - arra a szexualitásra és érzékiségre, ami minden kreativitás gyökere.

Mikor nem működik a szex? Amikor nem megy a tánc sem. Mikor bénulnak le a végtagok tánc közben? Amikor gátlások zárják az örömöt ketrecbe, amikor a pszichés-pszichikai blokkok kisütik a szexuális energiát. Ez a módszer éppen ezeket az előítéleteket, félelmeket bombázza le. És kinek nem volt soha szexuális problémája...?

A lényeg persze nem a tantra, a kontakt, nem is a mozgás maga, hanem az öröm - a csömör nélküli fajtája. A gátlásokat levetkőző testtudat erősítése, az önbizalom kibomlása, a közös játék felszabadultsága. Mert a tánc ezt adja - a tükör barátságát, a test esztétikumát, az összehangolódás varázsát.  Legyen az a tánc akár riszálás otthon a konyhában, profi foxtrott a hajópadlós tánciskolában vagy épp egy táncmeditáció a Trafóban.

Amit megtanulhatsz, ha elkezded:

1. Harmonikus együttmozgás: táncolás közben megismered a másikat, megtanulod érezni a mozdulatait, a testét. 

2. Hajlékony leszel, izmos és szép, úgy, hogy közben egyáltalán nem figyelsz arra, hogy hajlékony legyél, izmos, vagy éppen szép.

3. Megtanulsz a jelenben lenni, arra koncentrálni, amit csinálsz.

4. Megtanulod azt is, hogyan fejezd ki magad szégyen nélkül, a testeden keresztül.

5.  Megismered a vágyaid és el is tudod mutatni őket - szavak nélkül. Sőt, ráismersz a másik vágyaira is, így már az elején rádöbbensz, valóban kell-e ő neked. Szóval hatékony párválasztási eszköz is egyben...

 

 

 

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Ha fizikailag nem is, lelkileg mindenképpen maradni érdemes a Babelen. Mert van ott még katalán sátor is, ahol nem pszeudokatalánok vigadnak és tanítanak sardanát, hanem egészen valódiak. A sardana egy körtánc, ami már régen átlépte Katalónia határait - minden hagyománytisztelő spanyol ezt táncolja. Van belőle rövid )sardana curta) és hosszú (sardana longa), s két kevésbé elterjedt fajtája, sardana lluïment  és revessa.

Mint a néptáncokét általában, a sardana eredetét is homály fedi - sokak szerint már a 16. században is ezt táncolták spanyolhonban, mások azonban a mai sardan keletkezését a 19. századra teszik. Az azonban bizonyos, hogy virágkorát a katalán nacionalizmus kibomlásakor élte. Ekkor kapott új ritmikai külsőt, átesett egy kis ráncfelvarráson és újrapozicionáláson, hogy könnyedén megkülönböztethető legyen a többi spanyol tánctól. Ma pedig a 6/8-os ritmusú, zenészek hadától kísért tánc a Katalán Nemzeti Örökség listájának kiemelkedő tétele.

A körtánc nagyon szabad, alig koreografált - férfiak és nők egyaránt és egyszerre is járhatják. Viszonylag lassú, nem kíván semmiféle előképzettséget vagy különleges tehetséget. Katalóniában nincsenek zárt körök, a táncban sem, itt így hívják: rotllanes obertes. Persze vannak prfoik, akiknek a köreit nem zavarják soha, őket collasnak nevezik a helyiek.

A tánchoz írt zene - s így a koreográfia is - két részből áll: curts és llargs az ő nevük. Aztán tulajdonképpen ezt a kettőt variálják, ismétlik, ezekből kiindulva improvizálnak és ezeket a kereteket hagyják el az extázis hevében. A curts részben rövideket lépnek, lent tartott karokkal - a llargs eljövetelekor azonban megnyújtják a lépések hosszát és a karok is megtalálják a szomszéd táncos vállát.

 És még egy napig gyakorolhatod Lellén.

 

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Ültem egy romkocsmában, a romkocsma minden ízével és miniszterelnöki jelzőjével egyetemben, mikor egy kidolgozott izomzatú, mégis törékeny szőke lány érkezett, hátán és jobb karján lila gyógytornász-tapasszal. Mondta, rúdtáncon húzta meg. Akkor rájöttem, hogy a rúdtáncról valószínűleg egészen mást gondolok. Valami Natalie Portmaneset.

Miközben a rúdtánc valami egész más? A húszas évek elejének cirkuszsátraiból az ötvenes évek lokáljaiba vándorló műfajnak ma már két iránya is elterjedt: fitness és szórakoztatás. Míg a századelőn az artisták bővítették repertoárjukat azzal, hogy a cirkuszi sátor rúdját is bevonták az eszköztárba, addig a század közepén már az erotikán volt a hangsúly. Így a 21. század elején pedig mindkét megközelítés érvényes. Van, aki fitnesszel, van, aki vetkőzik. A lila gyógytornász szalagok az első értelmezésre utalnak...

Merthogy a rúdtánc elterjedt edzésformává avanzsált, mivel kifejezetten komoly általános erőnlétet és állóképességet követel meg. Technkiailag a táncos a saját testsúlyát használja ellenállásként, miközben az egész testet formálja. És minden, ami tánc: zene, öröm, adrenalinból sejtszintű boldogság és eufória, hajlékonyság és jó kondíció.

 

Ráadásul egyre több férfi kezdi el gyakorolni: Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és az USA-ban a táncstúdiókban már kizárólag férfiak számára isvan lehetőség edzeni. 2007-ben például a kínai országos rúdtánc bajnokságot egy férfi nyerte meg, és a 2011-es, Magyarországon megrendezett világbajnokságon már férfi kategóriában is indulhattak versenyzők.

Rúdtáncból is kétféle van, nem csak rúdtánc-irányzatból: a hagyományos rúd és a forgó rúd, mindkét esetben üreges fémből vagy sárgarézből van és padlótól plafonig ér. A standard átmérő általában 5 cm, mivel így kényelmesen meg lehet fogni egy kézzel is. Ázsiában a standard méret kicsit kisebb, 4,5 cm körüli. A forgó rúd csupán annyiban különbözik a hagyományos rúdtól, hogy nem stabil, hanem forog. Ennek a célja, hogy a rúdtáncos gyorsabban tudjon pörögni, ami egyrészt igen látványos, másrészt azonban meg is nehezít néhány gyakorlatot. A versenyeken legtöbbször mindkét rúdon be kell mutatniuk gyakorlatokat a versenyzőknek. Bár, látván a videókat, az erotikus showelemek itt sem maradnak el.

A bajnokságokon például szigorúan tilos a mezítlenség. A versenyzőket a következők szerint pontozzák: technika, kivitelezés, átkötés, eredetiség, rugalmasság és stílus. Ugyanúgy mint a műkorcsolyában a rúdtánc bajnokságon is vannak kötelező elemek, amiket a versenyzőknek be kell mutatniuk és szabadon választható gyakorlat, ahol az indulók szabadon engedhetik fantáziájukat és akár saját maguk által kifejlesztett, új elemeket is előadhatnak.

Az első profi világbajnokságot, a „Miss Pole Dance World” versenyt 2005-ben rendezték meg Amszterdamban, amit a brit Elena Gibson nyert meg. Azonban másnap a versenyzőt diszkvalifikálták a szervezők, így a címet a második helyezett, a japán Reiko Suemune kapta meg. A világbajnokságot azóta is évente rendezik meg: 2009-ben Jamaicában, 2010-ben Svájcban, idén pedig Magyarországon rendezik. Van nyilván maestro rúdtáncos, ő Felix Cane, nem mellesleg a Cirque de Soleil táncosa.

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom