Világhírű kortárs darabot próbál ezekben a napokban a Magyar Nemzeti Balett együttese. Wayne MacGregor emblematikus kreációja, a Chroma most mutatkozik be először a hazai közönségnek. Az Opera Café stábja a napokban az Eiffel Műhelyházban forgatott.

Fotó: Nagy Attila

 

Wayne MacGregor a maximális káosz embere. Alkotói célja, hogy feltárja a test mozgáslehetőségeinek teljes spektrumát, hogy az önmagában is tökéletesen pontos kifejezőeszközzé váljon. Társulata, a Company Wayne McGregor egy olyan mozgásművészeti laboratórium, kreatív kollaborációs műhely, ahol a tánc, a film, a zene, a vizuális művészetek, a tudomány és a technológia szabadon kölcsönhatásba léphet egymással.

Egy nyugtalan elme, kalandokra és tapasztalatokra vágyó alkotó, aki a tőle teljesen különböző közönségét, a társalkotókat és önmagát is folyamatos belső munkára ösztönzi – jellemezte őt hasábjain a The New York Times.

A Chroma pedig esszenciálisan megfogalmazza MacGregor alkotói céljait. 

Kavalkád van a színpadon, mégis a letisztultság jellemzi -

mondta Rónai András balettművész az Opera Cafénak a Chroma próbáján. 

Nincs az a kötöttség, az a feszsesség, ami a klasszikus balettben megjelenik, így a testünket úgy tartjuk karban, hogy nem mindig ugyanazt és ugyanazt kapja.

A táncművészek teljes erőbedobással készülnek a pénteki premierre.Furuhashi-Huber Inés táncművész szerint a Chroma világa az, ami a jövőben átveheti a klasszika helyét:

Számomra ez egy csodálatos világ, egyszerűen imádom, szerintem ez a jövő.

A kortárs darabokra jellemző önfeltárással, a test professzionális "használatával" dolgozik MacGregor ebben a koreográfiában is. Takamori Miyu szerint a legnehezebb az, hogy  "okosan kell táncolni".

A “chroma” jelentése: a fehér hiánya. Wayne McGregor ehhez a hiányhoz oly mértékben ragaszkodik darabjában, hogy a minimalista környezetben csak egyetlen szín van: a táncosok bőrének árnyalata. 

A koreográfus mozgásvilága intenzív és magával ragadó: nem az agyra, hanem – a szemen keresztül – minden érzékre hat. Nem kell megérteni, bele kell veszni a táncosok jelenlétébe. A testek szinte úgy fonódnak és csavarodnak egymásba, mintha nem lenne csont a hús alatt, mintha nem kellene természeti törvényekhez alkalmazkodniuk, mintha a táncművészek fizikai kiterjedésének és működésének korlátai felolvadnának egy téren és időn túlmutató mezőben.

A zene ötvözi Joby Talbot zeneszerző eredeti kompozícióit és a The White Stripes nevű amerikai zenekar számainak feldoldolgozását, a letisztult, sallangmentes díszlet pedig Joh Pawson építész munkája.