Misty Copeland egy színesebb és toleránsabb balettvilágért harcol. A küzdelmet azonban nem ő kezdte, hanem Arthur Mitchell, a Dance Theater of Harlem alapítója, közel öt évtizeddel ezelőtt, alig egy évvel Martin Luther King halála után. 

Kép: Anthony Javier Savoy és Lindsey Croop/ Credit: Rachel Neville

 

Amit egy álom inspirált

Talán nincs is híresebb álom ennél. Egy álom a szabadságról, az egyenjogúságról, álom egy olyan országról, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján fognak megítélni a gyerekeket és a felnőtteket. Ez az álom bevonult a világtörténelembe – és a klasszikus balett történetébe is. 

Arthur Mitchell és Karel Shook ezt az álmot követte, mikor 1969-ben megalapította a Dance Theater of Harlemet, a világ első fekete társulatát és balettiskoláját. Közel öt évtizede képezik azokat a művészeket, akik támogatást és biztatást adhatnak a többieknek, akiket a többségi társadalom elnyom, elbizonytalanít, megbélyegez.

 Misty Copeland a DTH egyik próbáján

1955-ben csoda történt

Arthur Mitchell, egy fekete balett táncos csatlakozott a The New York City Ballet társulatához. George Balanchine és Lincoln Kirstein választották ki, tudva, hogy ezzel a lépéssel megelőzik az amerikai társadalom egészét, és megváltoztatják azt a képet, ami a közönségben élt a klasszikus balettről.

Balanchine több szerepet is írt a kivételes tehetségű fekete táncosnak, aki aztán 15 éven keresztül dolgozott a NYCB együttesében. Miközben karrierjének csillaga egyre feljebb emelkedett, Mitchell nem felejtette el, honnan jött: Martin Luther King halála rádöbbentette, hogy valamit ideje tenni azokért, akik pusztán a bőrük színe miatt nem kapnak lehetőséget arra, hogy emberhez méltó életet élhessenek. Segíteni akart a Harlem gyerekein, ezért megalapította iskoláját, ami egyszerre vállalta, hogy fekete táncosokat képez, de azt is, hogy azoknak, akik oda járnak, a táncon túl olyan készségeket is tanít, amivel könnyebben boldogulnak majd az életben.

Arthur Mitchell

A Dance Theatre of Harlem még ma is ezt a missziót tudja magáénak: utat mutatnak és lehetőséget adnak egy kihívásokkal küzdő társadalmi rétegnek, hogy az ott megszerezett készségeket ne csak a tánc világában, de az életben is tudják hasznosítani.

Az iskola 2004-ben néhány évre bezárta kapuit, a társulat is megszűnt, mert nem tudták finanszírozni működésüket, de öt éve sikerült újra elindulniuk. Továbbra is ragaszkodnak az évek során elért magas színvonalhoz, keresik azokat az új társadalmi csoportokat is, akiket megszólíthatnak az önállóságot, önkifejezést és egyéni felelősséget erősítő üzenetükkel.

Az együttes most jár először Magyarországon

Két este, nyolc darab a visszatérésről, a gyászról, a sokszínűségről – egyészen különleges élményre számíthat, aki megnézi az együttest a MÜPÁ-ban.

Repertoáron lesz José Limón 1942-es szólódarabja, a Chaconne, amit a humanitás szellemiségének szentelnek az előadók és a világhírű koreográfus, Ulysses Dove műve, a Dancing on the Front Porch of Heaven, ami egy tragikus baleset tanulságait közvetíti Arvo Pärt és Benjamin Britten szuggesztív zenéjére, Dianne McIntyre első spicc-cipőre koreografált darabja (Change), és a Broadwayen is sikeres Darrell Grand Moultier kifejezetten a társulatnak koreografált virtuóz etűdjei (Equilibrium és Vessels).

A részletek itt olvashatók.