Férfi táncosok egy előre megíratlan térben. Az ősi, törzsi mozdulatok harciassága mögött érzékenység és finomság. Fouad Boussouf marokkói születésű francia koreográfus szeptemberben mutatkozik be a Trafóban a hazai közönségnek. 

fotó: Charlotte Audureau/ Trafó

 

Boussouf társulata nem kategorizálható egyszerűen, könnyedén lépdel a tánc- és előadóművészet határain. A társulatot alapító francia művész társadalomtudomány szakos egyetemi tanárként is dolgozik, illetve egy regionális kulturális intézményt vezet Normandiában. A Compagnie Massala, szeptember 15-én és 16-án hozza el a Näss című előadását.

A Trafó blogja készített interjút az alkotóval, melyből kiderül, hogy Boussouf nem a szokványos intézményes úton jutott el a táncművészeti pályáig:

Autodidaktaként tanultam meg táncolni, vagyis formális képzés nélkül, és nem látom, hogy hol válik el az új a régitől. Az első dolog, amit szerettem volna megtudni, megérteni, az az volt, hogy a kezdetekkor mi késztette az embereket arra, hogy táncoljanak. Teljesen magától értetődő volt. Nemcsak élvezetből táncoltak, hanem szükségből, az együttlét szükségéből. Ritmussal a szívünkben születünk. Úgy hiszem, hogy ezt kerestük anno: azt a ritmust, ami univerzális.

Fotó: Trafó

Az előadás egy "üres" térben épül fel, derül ki a beszélgetésből, nincs díszlet, de a háttérfüggöny egy hatalmas freskóként funkcionál:

Ez itt egy nyitott, eldöntetlen tér, ahol megvan a szabadság arra, hogy azt képzeljünk bele, amit szeretnénk.

Dacára annak, hogy a kreáció elején férfiak és nők is megjelentek a castban, a végére ez az előadás egy kliséket felrúgó férfi-darab lett:

(...) a folyamat során egyre érdekesebbé váltak számomra a férfi energiák, a férfiak közti kapcsolatok. Nem szeretem a sztenderd klisét, hogy a férfiak főképpen erősek. A férfiak érzékenyek is, femininek is, ami ebben a társaságban igazán szépen megmutatkozik. 

Az alkotó számára elmondása szerint az érzékenység, a rejtőzködés minőségeinek megismerése volt a fontos a kreáció folyamatában:

Szeretem megtalálni az emberi érzékenységet, ami az öltözék, a duma mögött rejlik. Mindannyian ugyanolyanok vagyunk, mindannyian rejtőzködünk, csak a rejtőzködésünk módszere különbözik. Érdekes megtalálni a módját annak, hogy valaki hogyan tud kinyílni a színpadon. Ebben rejlik a költészet. Ezzel az érzékenységgel kezdődik. És erre kiváltképpen szükségünk van ebben a világban. Bárhova megyünk, ez segít abban, hogy megértsük egymást és magunkat.