Hogyan reformálta meg két rivális táncosnő a balettet a 18. század elején? Miért biztosított a kor viszonyaihoz képest nagy szabadságot a női előadóknak a színházi karrier? Mindezt megtudhatja az, aki meghallgatja a Lábujjhegyen sorozat második előadását.
A kép illusztráció: Darren Aronofsky The Black Swan c. filmjéből.
Tánc és zene: első látásra (és hallásra) elválaszthatatlanok egymástól. Mégis, koreográfusok és komponisták viszonya meglehetősen viharosan és hullámzóan alakult az elmúlt évszázadok folyamán - írják bevezetőjükben a Nemzeti Táncszínház sorozatának szerkesztői, Megyeri Léna és Bősze Ádám.
Az első balettek zeneszerzői, például Jean-Baptiste Lully vagy Jean-Philippe Rameau még megbecsült alkotók voltak. Később, a cselekményes balett születésével a zeneszerző fő feladatává az vált, hogy alávesse magát a táncmester igényeinek. Még maga Mozart sem volt kivétel: az egyetlen balettzenéjére készült előadás színlapján fel sem tüntették a nevét.
Bolshoj Balett principálja Konstantin Ivanov előadása, Mozart találkozása a Múzsával (2002) Zene: Piano Concerto No. 23/ Wolfgang Amadeus Mozart
A romantikus balettek idején a legtöbb zeneszerző már csak megélhetési munkaként gondolt a tánczene-komponálásra - kivéve egyvalakit: bizonyos Pjotr Iljics Csajkovszkijt.
Kirov Balett/ A hattyúk tava (2012. március 7.)
A következő fordulatot Szergej Gyagilev hozta el, aki Orosz Balettjéhez a kor legjobb komponistáit hívta meg, hogy aztán a huszadik század második felére végre ismét egyenrangú felekként állhasson egymás mellett zene és tánc.
Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész előadás-sorozata a két művészeti ág közös történetéből villant fel epizódokat legendás együttműködések, nagy versengések és felforgató mesterművek felelevenítésével - a Napkirály udvarától egészen napjainkig november 15-én este 19.30-kor a Nemzeti Táncszínházban.
