Három lenyűgöző, a teljes klasszikus tudástárt felvonultató darabbal készül a Magyar Nemzeti Balett az áprilisra. A Korlátok nélkül című est premierje a Paquita-szvit, de látható lesz A tökéletesség szédítő ereje és az Etűdök is.
Fotó: Etűdök/ Magyar Nemzeti Balett
Kevés olyan klasszikus koreográfia van, amelynek ilyen sok verziója született és látható a mai napig, mint a Paquita-szvitnek. Az eredeti egész estés, két felvonásos francia darabot Édouard Delvedez zenéjére Joseph Mazilier koreografálta, és a párizsi táncszerető közönség először 1846 április 1-jén láthatta az operaház színpadán Carlotta Grisivel és Lucien Petipával a főszerepben. Ez a Napóleon korában Spanyolországban játszódó balett egy jólesően romantikus, fordulatokban gazdag szerelmi történetet mesél el. A fiatal lány, Paquita, aki cigányok között nőtt föl, szerelembe esik egy nemes ifjúval, Lucien de Hervilly-vel. Lucient ezért Inigo, a cigány rablóvezér el is szeretné tüntetni a föld színéről, de a lány megmenti. A boldog szerelmesek egybekelését már csak különböző társadalmi helyzetük nehezíti, azonban ez az akadály is elhárul, amint előkerül Paquita medálja, amely bizonyítja, hogy ő maga is nemesi származású.
Az eredeti darabot Marius Petipa átdolgozásában ismerte meg a világ, az ő kiegészítéseit, a pas de trois-t és a grand pas-t ma már a darab klasszikus verziójához tartozónak tekintjük. Egy klasszikus pas de trois négy részből áll: egy Adagióval kezdődik, amelyben az összes szereplő bemutatkozik, ezután sorra következnek a táncosok a saját variációjukkal, amit egy Coda zár le, amelyben ismét mind a hárman megjelennek. A Paquitában a pas de trois-t két nő egy férfi táncolja. A budapesti színpadon a Paquita Grand Pas fog megelevenedni.
Egy ilyen kristálytiszta klasszikus mű színpadra állítása mindig óriási kihívást jelent az együttesek számára, nem is vállalják sokan.
– állítja Solymosi Tamás a Magyar Nemzeti Balett balettigazgatója, aki nemcsak egyike a Paquita-szvitet átdolgozó koreográfusoknak, de ő maga koordinálja a másik két koreográfus, Mirzoyan Albert és Prokofieva Irina munkáját is. A Paquita-szvit egy igazi jutalomjáték a koreográfusok számára:
Patikamérlegen kell kimérni ezt a darabot, hiszen viszonylag szabadon dönthet a koreográfus, hogy a meglévő vázra milyen variációkat illeszt. A darab váza változatlan, de a szólókat, a pas de trois-kat, a variációk tömkelegét a koreográfus illeszti egymáshoz, és a lehetőségek végtelen tárházából a táncosok képességeinek és a közönség ízlésének megfelelően választja ki a lehető legtökéletesebb verziót.
A Paquita-szvit látványos, gazdagon díszített darab, ami nagyon magas technikai és művészi igényeket támaszt a táncművészekkel szemben, rendelkezik a Vaganova-iskola minden stílusjegyével, amitől a klasszikus balett monumentális és légiesen könnyed, szórakoztató és lenyűgöző egyszerre.
