Öt hónap mögöttük, öt hónap előttük – milyen lesz a Magyar Nemzeti Balett tavasza, mi történik  jövő szeptemberben, mire büszke, és mitől érzi rosszul magát a társulat vezetője, Solymosi Tamás balettigazgató? Interjú.

Fotó: Gács Tamás

 

Ismét Anyegin, áprilisban jön A kalóz, amelyre már most elkezdtek próbálni, aztán februárban a Nagy Iván Balettgála, és megint átadja a Solymosi Tamás Művészeti Díjat. Ez a következő néhány hét programja, vagy valamit kihagytam?

Ne felejtsük el a Manont, A hattyúk tavát az Anna Kareninát, Seregi Csodálatos mandarinját, a Frenák Pál által újraálmodott Fából faragottat… és persze lesz TáncSzvit Juhász Zsolt koreográfiájával. Nagyon hosszú a sor. Most ott tartunk, hogy letudtuk az óévet A diótörővel.

A kiszámítható decemberi sikertörténet.

 Teljes teltházzal ment az összes előadás, most a főpróbával együtt összesen 27. Ami ebben most igazán nagy teljesítmény, hogy az Opera saját balettiskoláját is be tudtuk vonni, a munka oroszlánrészét, ha lehet ilyet mondani, már ezek a gyerekek csinálták, és fantasztikusan. Szeretném kiemelni, hogy Janács Evelyn mesternő milyen nagy munkát végzett. Természetesen teret hagytunk azért a Nemzeti Táncművészeti Egyetemnek és a Csillagszeműeknek is.

Arról van adat, hogy inkább magyarok vagy inkább külföldiek nézik ezeket az év végi előadásokat?

Nem hinném, hogy ez az arány az elmúlt tíz évben változott volna, azt tudjuk, hogy aki ma megnézi Budapestet, nagyon nagy valószínűséggel ellátogat az Operába, hiszen ez egy csodálatos épület és egy nagyon jónevű színház. Azt is tudjuk, hogy a hotelek is egyfolytában tele vannak, sok a turista, ők pedig kíváncsiak ránk. Nyilván az Operában magasabbak a jegyárak mint az Erkel Színházban, de itt is és ott is vannak külföldiek.  De személy szerint nem megyek oda, hogy megkérdezzem, honnan érkeztek a nézők. Csak azt látom, hogy nincsenek üres székek.

Beszéljünk először azokról a darabokról, amik visszajönnek, illetve megmaradnak.

Pontosítanám azt, hogy megmaradnak: nincs olyan darab, amit leselejteznék. Ami volt, az marad. Most nagyjából a 10 hónapos szezon felénél járunk, lement egy sikeres félszezon: Seregi Spartacusát 10 alkalommal mutattuk be 4 szereposztásban, majd Don Quijote premier, amiről éppen most jött le a Dancing Times-on egy kritika, ami az egekbe emelte. Nagyon örülök, hogy a külföldi kritika észrevette ennek a darabnak az előnyeit. Előtte pedig volt egy új Johann Inger-bemutató, a Rain Dogs.

Fotó: Csibi Szilvia/ KylIng It

Az új Fából faragott ezt a modern vonalat erősíti majd?

Ez mindenképp célom, igen. Leírták már több külföldi orgánumban is, hogy a Magyarország hihetetlen előkelő helyen áll, Európa vezető színházai között foglal helyet abból a szempontból, hogy mennyire gazdag a klasszikus repertoárja.

 Ez egy cél volt a kezdetek kezdetén.

 Igen.

 Akkor pipa.

 De nem tudok hátradőlni, folyton új ötleteim támadnak, szerintem ez egy fontos építkezés, amit nem szabad abbahagyni. De persze nagyon sok olyan koreográfus darabja van, amit szeretnék most itt látni, például Balanchinet. Persze az Operaház nélküli következő évad sokkal bonyolultabb lesz, de szerencsére találtunk olyan partnereket, akikkel ezt át lehet hidalni majd.

 Nevezetesen?

 A MÜPÁ-ban lesznek premierjeink, előadásaink. Nagyon szép tér, nagyon jó színház és még abban is bízom, hogy új nézőket is találunk ott.

 Eddig valamiképp úgy tűnt, a MÜPA inkább konkurens intézmény.

 Olyan ez mint a Pas de Quatre, azokat hívjuk meg, akik adott esetben lehetnek konkurensek, de mi nem így éljük meg, hanem úgy, hogy egymás munkáját tisztelve, drukkolva támogatjuk a másik fejlődését. Szerintem minden, ami a színházak közötti átjárhatóságot erősíti, jót tesz a közönségnek, az alkotóknak és az intézményeknek egyaránt.

 Fotó: Csibi Szilvia/ KylIng It

Minden premier a MÜPÁ-ban lesz?

Nem, lesz az Erkel Színházban is, de rögtön a szezon elején egy erdélyi turnéval kezdünk. Aztán jövünk a MÜPÁ-ba egy hatalmas premierrel.

Milyen darab?

 Nem szívesen mondom, mert a szerződéseken nem száradt még meg a tinta, és szívem szerint megvárnám ezt a pillanatot. De a tárgyalások nagyon jó stádiumban vannak, ha két hét múlva kérdezi, szerintem már nyugodtabban árulnám el. Balanchine Theme and Variations-éről folyank most az egyeztetések, ez egy modern klasszikus irány, tökéletesen alkalmas hozzá a MÜPA. Ezt a darabot még nem ismeri a magyar közönség, néhány Balanchine természetesen már volt itt az elmúlt húsz évben, de nem túl sok. Azt remélem, az Etüd mellett ez is nagyon jól fog menni. Ez a két darab hasonlít egymásra, mindkettő iskolamunka, nagyon-nagyon nehéz. A MÜPA őszi fesztiváljának idején lesz még premierünk, szeretnék egy Kylian-darabot és egy Naharin-darabot.  Remélhetőleg azok a művészek, akiket szeretnék meghívni, be tudják illeszteni az naptárjukba Budapestet.

Térjünk vissza a következő fél évre.

 A régi, bevált januári program lesz idén is, Anyegin. Ezt minden évben ellenőrzik Stuttgartból, idejönnek megnézni és nagyon elégedettek, azt mondják, hogy jobb állapotban van a darab, mint hagyták egy évvel korábban. Ez alatt az idő alatt már próbáljuk A kalózt Anna-Marie Holmes-szal, de úgy, hogy közben bemutatjuk Pártay Lilla Anna Karenináját. Majd Manon és Nagy Iván Balettgála.

Fotó: Pályi Zsófia/ Anyegin

Ami nemzetközi. Kik jönnek el idén?

 English National Ballet, Royal Ballet, Bécsi Opera például. De persze fellépnek a saját művészeink, és idén először a Magyar Nemzeti Balettintézet is. Az a célom, hogy amellett, hogy a nemzetközi sztárokat és a mi sztárjainkat megmutatjuk, helyet adjunk a legfiatalabbaknak is.

 És megváltozik a Solymosi Tamás Művészeti Díj.

 Bővíteni szerettem volna, és terveim szerint tovább is fogom majd bővíteni. Tavaly ugye a Diótörő “sztárjai” kaphatták a díjat, azok, akik valami igazán nagy trüvájt mutattak be. Most úgy döntöttem, hogy a díjazottak között szerepelhet balettmester is, hiszen nélkülünk nem jönne létre egy előadás sem. Mi, nézők éppen azokat nem látjuk, akik a balett művészeket segítik eljutni az előadásig.

Tulajdonképpen még februárnál tartunk.

 Manon. Nagyon feszített a tempó, lesznek ebben is új tehetségek, de alapvetően megmarad a megszokott szereposztás. Aztán Pártay Lilla darabja, az Anna Karenina. 

 Kinek van döntő szava a szereposztásokat illetően?

 Ajánlásokat fogalmazok meg a mesternőnek (Pártay Lillának - a szerk.), hiszen én látom, hogy ki hol van a szezonban, kinek milyen feladata lesz. Ezt összehasonlítjuk az ő elképzeléseivel és néhány órás egyeztetés után azzal a megoldással jövünk ki, ami szerintem mindkettőnknek a leginkább megfelel. Elértünk A kalózig, ami hatalmas erőpróba, még sohasem ment Magyarországon, nagyon nehéz darab és a koreográfussal, Anna-Marie Holmes-szal egy egészen intenzív közös munkát jelent. Részt vettem a jelmez, a díszlet kitalálásában, hiszen ezt táncoltam Amerikában is, ismerem jól a darabot. A koreográfiában is lesz néhány változás majd. Örülök ennek a klasszikus darabnak, szerintem ez lesz a mi nagy dobásunk tavasszal.

 Aztán A hattyúk tava és a Bartók, szinte egyidőben. A Fából faragott 100 egy külön est lesz, kvázi előpremier, amit majd a nagy Bartók-est, a Triptichon követ. Ekkor láthatják a nézők Seregi Csodálatos mandarinját, Frenák Fából faragottját és Juhász Zsolt Bartók Tánc szvitjét. Mindhárom alkotó egészen más területről érkezik, de szerintem ez nagyon jól illik Bartókhoz: megvan benne a kortárs, a klasszikus, a népi. Furcsa és izgalmas találkozás lesz, nagyon érdekes mixtúra.

 Annyira sűrűen követik egymást az előadások, hány előadás lesz egy-egy darabból?

 A hattyúk tava viszonylag sokszor, talán egy tucatszor, a Bartók Triptichon főpróbával együtt négyszer. Aztán jön A hófehérke, amit szintén nagyon sokszor játszunk, gyakorlatilag állandó szereplője a júniusunknak. És nem maradunk premier nélkül júniusban sem, érkezik a Venekei Mariann koreografálta A vágy villamosa, Dés László zenéjére.

 Még mindig megnéz minden előadást?

 Természetesen. De ez egyrészt a feladatom része, másrészt élvezem is. Csak így derül ki, mi volt telitalálat, mit kell megváltoztatni. És a mesterektől is elvárom, hogy ha nem is ilyen mennyiségben, de részt vegyenek az előadásokon.

Fotó: Csibi Szilvia/ Anyegin

Volt olyan darab, ami csalódást okozott, amitől többet várt?

 Olyan volt, amiről tudtam, hogy megosztó. Nagyon tudatosan vállaltam fel azt a missziót például, hogy idehozom Kylián különböző korszakának egy-egy emblematikus művét, még akkor is, ha néhány darabhoz valószínűleg nem érez akkora kedvet a közönség, vagy nem kedveli annyira a kritika. A klasszikus repertoár nagyon gazdag már, ehhez nem férhet kétség. Most már eljutottunk oda, hogy bejelentés nélkül érkeznek meg a külföldi kritikusok, hogy írjanak rólunk. Ezt hatalmas eredménynek tartom, mindig érdeklődve és a tanulás igényével olvasom ezeket a cikkeket, hiszen nem fűződnek semmilyen előítélethez vagy lobbi-érdekhez. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki csak jót vagy csak rosszat csinálna, minden darabban van olyan, ami tetszhet és ami nem. Az olyan kritikára érdemes odafigyelni, ami mindkét oldalt hozza, az olyanra nem, ami csak a negatívumokat látja. Hazudjuk az igazat, ilyen egyszerű ez.