Mindenki másért és máshogyan partizik. Mindenki másképp és máshogyan szeret. Másképp és máshogyan gyűlöl. Miért épp ez a három dolog izgalmas? Molnár Csaba koreográfusnak pont van egy válasza.

Fotók: Dusa Gábor

 

Eclipse - a darab címének jelentése fogyatkozás, elsötétedés. Azt írod, az ego az ösztön árnyékába kerül. Mi az ego, kié az ego és mi az ösztön ebben a darabban? Hol van a tudat és mi árnyékolja be a tudatot?

Az ego mindenkié, mindenkinek van, ez tartja fenn és dominálja a világunk működését. Tudatosan vagy tudat alatt viszont szerintem mindenki keresi azokat a helyezeteket, szeretne meg- és átélni olyan pillanatokat, amelyekben nem az ego és a racionális tudat működteti cselekedeteinket. Erre képes például a szerelem, az erotik vagy a tudatmódosító szerek használata. Az már a személyes válaszom, hogy a tánc - szorosan összekapcsolódva a zenével - szintén képes erre. 

A partikultúrát, a sztereotip viselkedést fogalmazod meg táncnyelven. Mik a szabályok, mi az, ami a mai partikultúrának legfőbb ismérve, ha van egyáltalán ilyen...? 

A partikultúra, hacsak a zenei oldaláről nézzük nagyon szerteágazó, ezerféle lehet. Mindenkinek más zenére van táncolhatnéka, más környezetben érzi jól magát. Ami azonos, hogy emberek együtt vannak: legyen az disco, techno, goa, vagy valami más parti. A motiváció egyénenként eltérő, de az tuti, hogy nem dolgozni megy oda, hanem azért, hogy felszabaduljon, lazuljon. Valami olyat vágyik átélni, amit otthon vagy a hétköznapi életben nem, vagy nehezebben tud. Szóval a szabály inkább a felszabadulás, a kilépés a hétköznapból.

Három képet látunk az előadás során. Hogyan formálódtak ezek a karakterek - ki írja, ki fogalmazza meg őket?

Mindenkinek a saját, egyéni karakterét próbáltam megfigyelni, megfogni, illetve picit átértelmezni. Ebből a figyelemből és átértelmezésből pedig megfogalmazódott az együtt is, a darab, ami egy ponton túl, kvázi úgy, mint egy önálló entitás nagyon határozott igényeket, irányokat mutatott. Az én feladatom az és az volt, hogy áthidaljak, közvetítsek a szereplők és a darab között.

Végül muszáj eljutni a szerelemig? Nem lesz ettől az egész kissé sablonos? Van egyáltalán és ha igen, mi a LOVE jelentése ma, most?

A szerelem vagy szeretet soha nem sablonos. A LOVE alatt mindenki mást ért és érez, mindenki máshogy interpretálja. Tény, hogy a témával annyit foglalkoztak már, hogy láthatod sematikusan, kifacsartnak. Én most úgy tapasztalom, hogy leginkább az ellentét, a szerelem meg az agresszió ömlik a médiából.

A darab második felében pont ez érdekelt - pop dalokon keresztül, híres énekesnők hangjába bújva kinyilvánítani érzelmeket, beszélni a szerelemről, úgy, ahogy azt a kialakult kultúra teszi. Ez valahol persze kritika is, de ugyanakkor azt hiszem, hogy a forma, megnyilvánulás alatt a tartalom őszinte. Egyébként pedig olyan sokszor a forma miatt válik valami klisévé, sőt taszítóvá - és engem éppen ezek a finom, árnyalatbéli különbségek közti eltérések érdekelnek.

Improvizáció vagy megírt darab az Eclipse?

Megírt. A munkát egy hét művészből álló csapattal kezdtem, majd később csatlakozzott még 11 táncos, akik a Budapest Kortárstánc Főiskola jelenlegi diákjai.

Mennyire volt demokratikus az alkotói folyamat?

 Az elmúlt időben több "demokratikus" alkotói folyamatban vettem részt, de rá kellett jönnöm,hogy ennyi emberrel a demokrácia nem működik, nem praktikus, hátráltató. Mást állítanom butaság és naivitás lenne. Nagyon fontos viszont, hogy a táncosok felé jól kommunikáljam az elképzeléseimet, tudniuk kell, hogy mikor mi van a fejemben. Fontos, hogy ne legyen titok, hogy megosszak mindent. Demokratikus, nem demokratikus a teremben együtt dolgozunk, belőlük, velük épül a dolog. 

Ismert és tapasztalt koreográfusokkal-táncművészekkel dolgoztál együtt, nem szívjátok el egymás elől a levegőt? Vagy inkább inspiráljátok egymást?

Gyakran dolgozom együtt ugyan azokkal az emberekkel (Cuhorka Emese,Dányi Viktória, Vadas Zsófia Tamara),  egyáltalán nem érzem, hogy ennek bármi negatív hatása lenne, sőt, a viszonylag folytonos munkán kresztül újabb és újabb mélységekbe lehet eljutni. Viszont nagyon frissítő és inspiráló, hogy a főiskola frissen végzett táncosai is bekapcsolódtak (Vavra Júlia, Raubinek Lili, Juhász Adél és Lévai Viola - a szerk).

Hogyan született a darab - egy sor más munkád van, feszít a "tettvágy" vagy az alkotói lét kiszámíthatatlansága kerget egyik darabból a másikba? 

Körülbelül négy éve a főiskola diákjainak készítettem egy előadást, ahol közel húsz táncossal dolgoztam együtt. Ez volt az Eclipse előzménye. Elsősorban a létszám kezdett el izgatni, ritkán adatik meg, hogy ennyi emberrel dolgozhass, hacsak nem az Operában dolgozol.

Úgyhogy kicsit fordított volt a helyzet, mint amit megszoktam. Az elejétől kezdve adottak voltak a paraméterek: a létszám, a limitált próbaidő. Most éppen az volt a kihívás, hogy ezeket figyelembe véve képes legyek belehelyezkedni, meglátni és megtalálni azt, ami ebben igazán érdekel. 

Bemutató: 2015.12.11. 20:00, Trafó