Életem legnehezebb darabja – vallotta be Mikhail Baryshnikov, mikor a Téma és Variációk szóba került. Most novemberben Balázsi Gergő Ármin, Oláh Zoltán és Leblanc Gergely birkóznak meg Balanchine koreográfiájával. És ha ez nem lenne elég – és miért is lenne – Harald Lander Etűdök című darabját is láthatjuk.
Egy kis Balanchine
Nekem nincs múltam. Folyamatos jelenem van. A múlt a jelen része, miképpen a jövőé is. Időbe vetve létezünk –
George Balanchine mondta ezt, és nemcsak mondta... A világhírű koreográfus újragondolta és újraértelmezte a nagy orosz-francia mester, Marius Petipa világát. Balanchine szerint ugyanis Petipa képviselte a teljes 19. század tánctechnikai és elméleti tudását – ő maga pedig át akarta menteni ezt a kincset a 20. századba. És arra, hogy ez a küldetés milyen jól sikerült, a Téma és Variációk tökéletes példa.
A Téma és Variációkat Balanchine 1947-ben, a New York-i székhelyű ABT (American Ballet Theater, korábban Ballet Theater) számára koreografálta. A mű egy klasszikus báltermet varázsol a nézők elé: a teremben táncoló női és férfi szólista és a kar hűen követi a 12 zenei tétel variációját, minden mozdulat együtt rebben a muzsika legapróbb változásaival, egészen a polonéz felszabadító, utolsó akkordjáig. Balanchine balettjét nem véletlenül hívják a Csipkerózsika “unokahúgának”.
Ez a mű megidézi Petipa “királyi” darabját, s maga is Csajkovszkij zenéjére építkezik, III. szvitjének utolsó tételére készült.
Arról, hogy miképp lehet felkészülni erre a darabra, már megkérdeztük a betanító balettmestert, Dózsa Imrét.
Mi történik egy balettórán?
Ki ne akarná tudni, hogyan gyakorlatoznak a balett táncosok nap mint nap? Hogyan tartják kordában a testüket, lelküket?
Harald Lander darabja, az Etűdök éppen egy balettórába enged betekintést a nézőknek, amelyen a táncosok bemutatják a különböző nehézségű ugrásokat, forgásokat, a spicctechnika specialitásait és a pas de deux-ket.
A koreográfia 1948-ban készült, szinte egyidőben Balanchine darabjával, a Dán Királyi Balett társulata számára. A dán koreográfust Czerny pergő, lendületes és pontosságot, felkészültséget igénylő zongoraetűdjei ihlették meg. Először 2014 márciusában láthatta a magyar közönség, de szerencsére most újra repertoárra került.
