Idén a hagyományos Pas de Trois előestéjén látja vendégül az Opera az alternatív táncosokat és a független társulatok produkcióit, a műsor második felében pedig a Magyar Nemzeti Balett egyik ifjú koreográfusának alkotása lesz terítéken. Ha itt a TáncTrend, akkor beköszöntött a tavasz!
Fotó: Veres János/ Bozsik Yvette: Orfeusz és Euridiké
A TáncTrenden idén Bozsik Yvette társulatának darabját és Zachár Loránd koreográfiáját láthatják a kortárs tánc kedvelői. Az est harmadik, meglepetés alkotása a Mark James Biocca által koreografált I.F.E.L lesz, a Magyar Nemzeti Balett előadásában.
Egy pillanat az élet, egy pillanat a halál
Sok döntést hozhatunk életünkben, sőt, szinte mindent választhatunk. Két pillanatot kivéve: a születésünkét és a halálunkét. Zachár Lóránd SEC című sarabjában ezzel a két életpillanattal foglalkozik.
Már fogantatásunk pillanatában részesei vagyunk a halálnak, az idő kikerülhetetlen örvényében süppedve végzetünk felé. Normális körülmények között nincs indok, ami megmagyarázhatja, vagy akarat, amely befolyásolhatja ezeket a folyamatokat. Életünkről és halálunkról nem mi döntünk.
Ha viszont nem engedjük el azt a gondolatot, hogy valaki vagy valami mégis dönt, akkor van egy végtelen "tudat", ami rendezi a mi létezésünket is.
Fotó: Rácz Gabriella/ Sachár Lóránd:SEC II.
Számunkra, emberi lények számára egy felfoghatatlanul óriás intelligencia töredékei lehetünk, gondolatszállítók, akik újabb és újabb tapasztalatokkal tágítják az Univerzum határait.
Hogy mi történik a darabban?
Fizikai létünk végén lepereg előttünk életünk filmje. Teremtőnk, az óriástudat számára talán ez az a pillanat, ami igazán fontos, mert ekkor, végső gondolatunk utolsó szikrájaként lövelljük felé egy egész élet tapasztalatait.
Fotó: Rácz Gabriella/ Sachár Lóránd:SEC II.
Az élet után a szerelem
Bozsik Yvette Társulatának Orfeusz című darabja (részlet lesz Christoph Willibald Gluck Orfeusz és Eurüdiké című művéből) követi a Budapest Táncszínház előadását.
Fotó: Veres János/ Bozsik Yvette: Orfeusz és Euridiké
A mű az élet, a halál, a szerelem, a kitartás és a hit nagy kérdéseit boncolgatja. Az ember önfeláldozásáról szól, a szerelem visszaszerzéséről a haláltól, olvasható a színlapon. De erről már Bozsik is mesélt az Opera Magazinban:
Az Orfeusz és Euridiké az adott szó, a fogadalom, az önmagunkhoz való hűség, a vállalásaink melletti kiállás, és azok minden nehézségeken át történő képviselete, a remény példázata. Az ember önfeláldozásáról mesél, arról az útról, amelyet mindenkinek be kell járnia az emberi lét megkerülhetetlen velejárójaként. Szól a szerelem haláltól való visszaszerzéséről; a szerelem, azaz a szenvedély megmentéséről; a társtalanság, a magány elutasításáról; a szenvedélynélküliség lehetetlenségéről, a próbatételek vállalásáról, és azok jutalmáról, az élet beteljesüléséről.
Fotó: Veres János/ Bozsik Yvette: Orfeusz és Euridiké
Az előadás központi témája a szerelem, amely sokszor fantasztikus vágyakkal, de borzalmas szenvedéssel is jár. Ez az érzelem egyszerre köt béklyóba és szabadít fel, de a haláltól való rettegést egyedül csak a szerelem és a szeretet tudja felülírni. Ezek a témák az emberiség, így a művészet örök témái, mind a mai napig változatlanul érvényesek és fontosak számomra.
Az Orfeusz és Euridikét Bozsik Yvette két nagy példaképe, Pina Bausch és Mary Wigman is színpadra vitte, így ez a koreográfiája előttük is főhajtás.
Az este - a hazai kortárs tánc ismerői számára - legtöbb titkot rejtő előadása az I.F.E.L lesz, hiszen mind a SEC-et, mind az Orfeuszt láthattuk már a budapesti színpadokon.
Vissza az életbe!
Balett négy tételben (Bója, Ármány, Lángok és Végtelen) beszél az élet legnehezebb és legszebb élményeiről Christian Calcatelli (L.I.F.E.) kifejezetten erre a koreográfiára írt zenéjének segítségével.
A darab különlegessége, hogy a négy tétel különböző, és bármely sorrendben előadható. A magány, barátság, felfedezés, szerelem, szenvedély és elkeseredettség témái folyamatos körforgásban kerülnek elénk — ahogy az életben is. Ami összeköti ezeket, az a testünk., elsődleges kommunikációs eszközünk.
A darab megmutatja, hogy a klasszikus balett eszközeivel használva minden elénk gördülő akadályt – országhatárokat, vallási különbözőségeket – át tudunk hidalni, és a közönség kezébe adva így a lehetőséget, hogy a mi világunkból valami személyeset magukkal vigyenek. Vagy inkább: bármilyen nemzetiségű vagy vallású nézőt világunkba invitálhatunk, hogy részévé váljon és egy szeletét magával vigye -
írja az alkotó. A darabot először 2014-ben, Portugáliában mutatták be, a lisszaboni Teatro Camőes-ban, koreográfusa Mark James Biocca.
