A sztori egy kis telekkel kezdődött, meg egy dacos építésszel, aki nem vett tudomást a klisékről, és hidegen hagyta, hogy barokk és art nouevo fenyegeti balról és jobbról, az pláne, hogy Jean Nouvel, a híres építész sértődötten hátat fordított ugyanennek a felkérésnek, és épületbe öntötte Gingert és Fredet - vagy egy hatalmas hüvelykujjat - Prágában. A tanulság: mindegy, hogy mekkora helyen, mindegy, hogy hol, táncolni betonból és üvegből is lehet, sőt, az eredmény világszenzáció.

 A prágai "táncoló ház" őse a második világháború végén lelte halálát a bombázások idején, s a foghíjtelek évtizedekig emlékeztetett e szörnyű gyilkosságra. Először Václáv Hável kért terveket a beépítésre, kegyeltjét Vlado Milunićot, a szerb származású cseh építészt kérte föl a nemes feladatra. Közben azonban az ING megvette a telket, s meghagyta az építészt ebben a feladatkörben, viszont azzal a feltétellel, hogy bevon egy világhírű építészt is a projektbe. Jean Nouvel ugye elvonult, viszont a második jelölt, Frank Gehry elvállalta a megbízást.

Az ING nem lacafacázott: Gehry annyi pénzt költhetett az épületre, amennyit csak akart. Az egyetlen feltétel az volt, hogy az épület Prága építészetének kiemelkedő alkotása legyen. Nem véletlen a névadás, Ginger és Fred, hiszen a formát valóban Ginger Rogers és Fred Astaire ölelkező alakja ihlette. Egyrészt. Másrészt pedig a kommunista rezsim átfordulása demokráciába, a yin és yang egysége, a dinamika és a statikusság egymást kiegészítő kettőse, sorolhatnánk az épület közismert asszociációit. Ginger és Fred a dekonstruktivista építészet képviselői, szokatlan formájuk ellenére.

Másképp nézed azt a csókot vagy veszekedést a színpadon, amikor tudod, hogy a valódi életben is élettársak a szereplők? Befolyásolja a színpadi hitelességet a magánéleti viszony? Ha testvérek játszanak szerelmespárt például? Vagy anya és lánya játszik anyát és lányát? (A kérdés felvetését először Wendy Perron tánckritikus blogján olvastam, aztán elkezdett érni a saját válaszom is.)

Az biztos, hogy a bulvárhírek ismerete ad egy bennfenntességet, amit minden néző imád birtokolni. Aki azt mondja nem, na az is, csak nem mond igazat. Én utóbbiak táborát gyarapítom. Brad Pitt és Angelina Jolie külön-külön is jó színészek, együtt is működik a sztori, hozzáad a közös életük kanapéja a filmhez, de erre a filmnek pont semmi szüksége nincs. Rékasi Károly és Détár Enikő kettőse viszont már nincs ilyen egyértelműen pozitív hatással a darabra, s nemcsak azért, mert a magyar celeb meg túl sokat botlik.

Világos, hogy a színész, a táncos, a művész saját  - megélt vagy megtapasztalat - történeteiből dolgozik a színpadon: nevetése az a nevetés, amit a gyereke hall, sírása meg ugyanaz, amitől a házastársa ijed meg. A néző pedig úgyis elhiszi, ami a színpadon zajlik - ha jó a darab, vagy épp a koreográfia.  Akkor behúz. És nem azt gondolod, hogy ők talán otthon is ezt csinálják, hanem egészen biztos vagy benne, hogy ez náluk is így megy. Hiába tiltakoznak aztán a sajtóban.

David Goldon koreográfus és Valda Setterfield sztártáncos 52 éve házasok, s az idő nagy részében együtt is dolgoztak. Setterfield higgadt britsége gyönyörűen kiegészíti Goldon dekoncentrált, vibráló new york-i énjét. Róluk kering egy szívmelengető történet. A legutóbbi darab próbája alatt, mikor Settelfield mágikus aurájának minden erejável épp a színpadon táncolt, Goldon egyszer csak megkérdezte: "Ki vagy te most?" És a nő így válaszolt: "A feleséged és az első számú színészed." Azóta a mondat a darab fontos részévé vált.

Vannak persze magyar táncospárok is, akik éveken át dolgoztak együtt. Keveházi Gábor és Bán Teodóra kettőse is ilyen volt, vagy Kun Attila és felesége, a prímabalerina Volf Katalin.

S mi lett volna Fredből Adele nővére nélkül?