Rob Woodcox fotográfus képei legalábbis azt bizonyítják, hogy a jó táncos még a gravitációt is legyűri, pláne akkor, ha a megfelelő együttes tagja. Woodcox az unikálist, a mindenkitől különböző és csodálatos emberi testet ünnepli képeivel, a testet, ami egyszerre harmonikus és kiegyensúlyozott, ugyanakkor képes egészen absztrakt formákat is teremteni.
Rob Woodcox: Tree of Life
Rob Woodcox úgy használja az emberi testet, mintha csak egyszerű építőeleme volna saját bonyolult kompozícióinak. A test egyszerre erős és rugalmas, képes egyszerre kifejezni a dinamizmust és a stabilitást is - a neves fotósnak pedig az összes minőségre szüksége van. Woodcox minden képén nagyon tudatosan, mérnöki pontossággal használja a szimmetriát, a fényt és a mozdulatok irányát. A test építőkocka, de olyan elem, ami önmagában egyedi és utánozhatatlan, sőt lecserélhetetlen.
Minden táncművész egyszerre egy kis puzzle a nagy képben, és egyszerre önálló "műalkotás".
Woodcox jelenleg Mexikóváros, Los Angeles és New York City között ingázik, saját bevallása szerint általában ezek a fizikai terek inspriálják művészetét. Ha nem a tér, akkor az álom szolgál kiindulópontként: az absztrakt gondolatok általában ebben az állapotban bukkanak fel benne.
Az élet mindig változásban, mozgásban van, ahogyan ezt tapasztalom én is állandóan, egyszerű emberi lényként. A tánc ezt egy nagyon pontosan megfogható, fizikai síkon mutatja meg
- nyilatkozta a MyModerMet magazinnak a művész legfrissebb munkáival kapcsolatban. A táncosok a történeteiket a testükkel, a mozdulataikkal mesélik, ezek a sztorik pedig gyönyörűen rímelnek azokra az érzésekre és eseményekre, ami a nem táncban élő emberek sajátja is.
A művész célja pedig éppen az ember felmagasztalása, a különbözőségek ünneplése, hogy mindenkit örömmel töltsön el a tény, nem vagyunk egyformák.
A cikk forrása itt.
