Feledi János felújított Requiem című előadása is szerepel a Budapest Táncfesztivál programjában. A koreoráfus ezzel a darabbal saját gyászélményét dolgozza fel, miközben igyekszik megérteni az ember halálhoz fűződő viszonyát.
A pszichológusok szerint a gyászban öt jól elkülöníthető szakaszon megy át az ember, és bár a szakaszok hossza és sorrendje teljesen eltérő, de tartalmuk közös mindenkinél.
Az első jellemzően a tagadás: egyszerűen képtelenek vagyunk elfogadni, hogy elveszítettük azt, aki számunkra fontos. A második a harag: tehetetlennek érezzük magunkat, ez pedig dühöt szül. Aztán "alkudozunk", a "bárcsak még élne" fázisa, amikor arról szól a belső dialógunk, hogy mit áldoznánk fel azért, hogy még éljen. Az elfogadás előtt pedig többnyire beköszönt a depresszió, amikor igazán és végérvényesen tudatosul bennnünk a hiány. Az utolsó pedig az a szakasz, amikor már elkezdünk együtt élni ezzel a hiánnyal, ez az elfogadás.
Feledi darabja nem a hozzátartozó gyásza, hanem a távozóé: a főszereplőnek el kell hagynia a földi életet. Először a döbbenet, aztán a küzdés, majd a pánik félelem, a feladás és a végén a megbékülés lesz úrrá rajta.
Egy 2016-os interjúban, amit a Fidelionak adott, a koreográfus mesél az élményről, ami inspirálta:
…talán azért is foglalkoztat engem folyamatosan a halálközeliség, mert így próbálom meg magamat felkészíteni arra, hogy milyen lesz, ha elveszítem a közeli hozzátartozóim. Sajnos ez be is következett májusban: édesapámat elvesztettem. Már beteg volt, amikor elterveztem, hogy egy Rekviem lesz a következő darabom
Requiem from Feledi Project on Vimeo.
A Requiem zeneszerzője Balázsi Ádám, magyar származású, Hollywoodban dolgozó muzsikus. Két cél lebegett az alkotók szeme előtt: a hangzás legyen ismeretlen, monumentális és olyan, ami a fiatalokat is megérinti.
Balázs Ádám viszont olyan szimfonikus műveket készít, amiben egyszerre van jelen az archaikusság és a mai életérzés. Ezt a szimfonikusságból eredő monumentális szövetet rárakjuk a zenére, de a dallamokban az Ádám és az én személyes világom tükröződik, ezáltal nem azt érezzük, hogy egy többszáz éves zeneművet hallgatunk, hanem valami olyat, ami a fiatalokat is meg tudja szólítani –
mondta a már idézett interjúban Feledi.
