Egy leendő táncművész életének egyik legfontosabb pillanata, amikor először húzhat spicc-cipőt a lábára. Ezt a percet évek kemény munkája előzi meg. De hogyan tudják elviselni a folyamatos spiccen járást éveken keresztül? Miért éppen ez a különleges cipő lett a klasszikus balett egyik legfontosabb kelléke?
Fotó: Henry Leutwyler/ Misty Copeland
A balett karrierje a Napkirály udvarából indult el, XIV. Lajos ugyanis rajongott a táncért, olyannyira, hogy ő maga is szívesen lépett színpadra – amíg a színpad bírta. Sőt, a Napkirály nevet is egy szerepe után kapta: Az éjszaka balettje című előadásban a Nap jelmezében jelent meg a fején koronával.
Nem is volt szűkmarkú, ha művészetről volt szó. 1661-ben megalapította a Királyi Táncakadémiát (később pedig a Királyi Zeneakadémiát, 1681-ben pedig már "hivatásos táncművészeket" foglalkoztatott. Ekkor lettek "sztárok" Marie-Anne de Camargo és Marie Salle, valamint a férfitáncos Louis Dupré. Ők még nem ismerték a spicc-cipőt, és persze technikailag is egészen más kihívások érték őket, óriási, kényelmetlen jelmezekbe bújtatva kellett játszaniuk.
A spicc cipő (és technika) egészen a 19. századig, a romantikáig váratott magára. Viszont korábban mutatkozott meg az igény, mint maga a tárgy: amíg nem létezett a most is használatban lévő, tömött orrú cipő, a táncosnők lábujjhegyen egyensúlyoztak. Ezen segített az olasz Marie Taglioni, aki bemutatta a világnak a cipőt és a fortélyt, az en pointé-t.
Ez a cipő még nem a ma ismert spicc volt: a modern cipő születése egy orosz balerinához, Anna Pavlovához köthető. Ő saját fizikai adottságai miatt kényszerült az innovációra: magas rüsztje és nagyon keskeny lábfeje volt, így az en pointé óriási fájdalommal járt számára. Ezért beépített cipője orrába egy kis négyzet alakú kemény boxot, amiért kortársai akkor csalónak bélyegezték – ma már evidens része a cipőnek.
Az Opera Cafénak a Magyar Nemzeti Balett művésze, Felméry Lili mesél arról, mennyire fontos és nehéz pillanat az első spiccre emelkedés.
Mérföldkő volt a Giselle című darab, hiszen
Az első felvonásban van egy ismétlődő spicc-ugrás, ami egy nagyon nehéz technika. Ebből kiderült, mire képes egy balerina –
árulta el Aradi Mária balettmester.
Ráadásul az sem mindegy, milyen spicc-cipőt választ a táncos a különböző technikai igényű darabhoz. Felméry Lili kedvence egy szilikon elejű verzió:
Azt gondolom, hogy a spicc-cipő nagyon kényelmes tud lenni, hiszen ennek kényelmesnek kell lennie.
