Az ember ilyenkor finoman oldalba bökik a mellette ülő zsöllyébe süppedt testét, ha ismeri, ha nem, jelentőségteljesen ránéz - együttérzőn, cinkosan vagy feszülten, ahogy épp a pillanat megkívánja -, valaki más zörögve kérdezi, kiazott? A többiek hülyének nézik és örülnek, hogy nem ők kérdezték. A leghülyébbnek lenni sosem hálás feladat. Az ott a mondmáranevét, hirtelenakartammondani, máranyelvemenvolt, de ki is az? Színészekkel, képernyősökkel, lottószám-sorsolókkal megesik, Áder Jánossal nyilván nem. Vagy ritkábban. Orbán Viktorral persze soha. Viszont Lévai Anikóval magától értetődően.
Amikor a köztársasági elnök kultúratámogató arckifejezéssel és elhivatott léptekkel átlendült a Sándor-palotából a szomszédos épületbe, ami történetesen a Nemzeti Táncszínház, eszembe jutott, hogy legutóbb épp Lévai Anikó osont be egy darabra az utolsó utáni pillanat első törtrészében. Épp ide. Szóval, amikor a köztársaság elnök átlépdelt a Sándor-palotából a táncszínházba, fotósok raja kísérte. Áder egyébként nem először fejezi ki elköteleződését az intézmény iránt, tavaly augusztusban Török Jolán, az akkori ügyvezető igazgató kapta meg a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét az államfőtől.
Ráadásul ez a gesztus nem egy befutott és állami támogatásokban dúskáló társulat előadását emelte ki a sorból, hanem a "jövő csillagait". Azaz üzenete van: támogatjuk a munkát, az itthon maradást, támogatjuk a fiatalságot és még a hazai táncművészetet is. Szimbólumokban nem lehet hiány.
Az államfő találkozott a híresen csípős humorú Szakály Györggyel, a Táncművészeti Főiskola rektorával és Ertl Péterrel a Nemzeti Táncszínház igazgatójával, majd a protokoll szerint a kulisszák mögött még a táncosoknak is mondott egy-két biztató szót.
Színpadra léptek a végzős balettosok, Rónai András például, aki a szentpétervári Vaganova Intézetben tanult ösztöndíjasként, majd a modern tánc szak végzősei, akik Kun Attila, Bajári Levente, Lőrinc Katalin és Góbi Rita koreográfiáit mutatták be. Volt persze részlet a kötelezőkből, a Bajadérból, a Don Quijote-ból, a Rosszul őrzött lányból, a Kalózból, a Sylviából is. A politika pedig maradt színfalak mögött. Visszacseng belőle majd valami sustorgás, egy családi sztori a vasárnapi ebédnél, hogy ott volt az Áder is. Meg a Jövő Csillagai. Csak az ég kétséges még.
