Keveset tudunk a japán balettről. Pontosabban: szinte semmit sem tudunk róla. Pedig Japánban igazi táncőrület van. Balettezni nagyjából 15 ezer stúdióban lehet, a profi táncosok már évek óta a világ élvonalában dolgoznak (Budapesten is táncol japán balerina, nyilván), ráadásul sorra nyerik a nagy versenyeket Európában és Európán kívül is. De mi a japán táncosok nagy titka? És hogy juthatsz el most Japánba?

 

 

Balett in Japan?

Egészen az 1980-as évekig a japán balett nem vonzott komoly tömegeket - sem tanulni, sem nézni nem vágyták. Egyáltalán nem volt kulturális beágyazottsága, inkább mentek művelni a Kabukit, a kimonóban előadott tradicionális japán táncot, ami az elmúlt négy évszázadban önmaga is hatalmas és mérhetetlenül izgalmas változásokon ment át. 

De a japánok nem tudnak csak kedvelni valamit, állítják a nyugati balettmesterek, ha elkezdenek balettozni, rajongásig szeretik és szenvedélyesen csinálják. Nem csak státuszról vagy valamiféle elismerés megszerzéséről szól ez - nyilatkozta a japán balettről egyszer a Japán Grand Prix Junior Balett igazgatója, aki egyébként a Kirov Balett művészeti igazgatója is volt korábban Washington D.C.-ben -, hanem arról is, hogy a japán táncművészeknek különlegesen kifinomult érzékenységük van a nagy nyugati művészeti formák megértéséhez és életre keltéséhez.

Imádják a sztárokat

A '80-as években robbant a japán balett, a közönség pedig megőrült a nemzetközi balett csillagaiért. Járt ott többek között Natalia Oszipova és Iván Vaszilijev is - miközben Japánnak csak kevés saját sztárja van. A kevesek egyike Tetsuya Kumakawa, aki a Királyi Balett korábbi vezető táncosa volt, és most saját társulatát, a K Balettet irányítja. És ilyen impresszíven táncol a Carmenben.

A japán balett táncos növendékek úgy dolgoznak, mint a démonok, teljesen elköteleződnek. Ez része az örökségüknek, a hátterüknek, így nevelték őket otthon és az iskolában. Nem foglalkoznak mással. Táncosok akarnak lenni - ezt mondta róluk a japán táncverseny igazgatója. Szóval ez az ő nagy titkuk - a figyelem. Olyan odaadással táncolnak, ahogy nézik a szakurát minden tavasszal.

Szakura?

Azaz cseresznyevirágzás. Megérkezett a tavasz - ez Japánban egyet jelent azzal, hogy április elején a barátok és kollégák együtt indulnak piknikezni (csak hanaminak hívják) a hatalmas, rózsaszín virágba boruló cseresznyefaligetekbe. A cseresznyevirág számukra a tavasz, az újjászületés és a múlandóság szimbóluma. Ez a csoda két hétig tart, aztán elmúlik. A hanami szó szerint azt jelenti, virágzást nézni. (De míg nálunk az iskola ősszel, Japánban ilyenkor, szakura idején kezdődik.) 

Míg Japánban virágzik a cseresznye, itt 

Lehet "elsősoros" filmeket gyártani, hogy aztán mehessünk Japánban balettet nézni.