Egy férfi megérkezik a széksorok közé, lesétál a színpadra, találkozik egy fiatal, ártatlan nővel. Beleszeret. Áldás ez vagy átok? Örökké tart vagy véget ér? Mi tarthat belőle örökké? A Walking Mad nem őrültebb, mint az élet, egészen pontosan annyira őrült. Szombaton premier az Erkel Színházban.

Mikor hagyjátok már abba? Megrohasztjátok a világot! - mondja a puerto rico-i öreg boltos a tizenéves amerikainak. Nem rohasztjuk meg, már így kaptuk, Doki! - hangzik a felelet. Három gyilkosság és származásra való tekintet nélküli, világméretű fájdalom - ez az ötvenes évek Amerikájának látlelete a West Side Story nyelvén megírva. Shakespeare múltja és üzenete 2015 őszén aktuálisabb mint valaha. Az örökzöld történetet most az Erkel Színházban, Novák Péter rendezésében, két szereposztásban láthatjuk újra.

Táncflashmob annyi van mint égen a csillag, Dunában a víz, táncolunk a női egyenjogúságért, az erőszak ellen, táncolunk Michael Jackson emlékéért, táncolunk az Eiffel-csarnokért. Vagyis a csarnok békés elfoglalásáért.

Ez a történet évszázadok óta jár-kel a világban, új városban, új szereplőkkel játsszák, miközben a lényeg soha nem változik: nem szeretheted, akit szeretsz, mert a családod gyűlöli a családját. Kihez légy hű, a családodhoz vagy a saját érzéseidhez? Ha elfogadod a szerelmet, elveszíted a biztonságod, ha elutasítod, önmagad veszíted el. A shakespear-i hagyományok nyomán ez a történet akkor igazán kerek, ha valaki rögtön bele is hal. Mondjuk a család egyik meghatározó tagja. Íme öt kis epizód, amit biztosan nem tudtál eddig a West Side Story-ról.

A tánc mindig a legmélyebbről szól, férfiról és nőről, szerelemről és szeretetről, gyűlöletről és fájdalomról. Társadalmi elvárásokról, és arról, hogy a szabályok sziklájába csapódva hogyan porladnak szét az érzelmek hullámai. Arról szól, mennyire törékenyek vagyunk. Arról is, hogy nem tudjuk magunkról. Tanykpayeva Aliyat kérdeztük.

Fotó: Gács Tamás