OMG! A 20. századi balett két meghatározó egyéniségének három koreográfiáját láthatja a magyar közönség március végén az Erkel Színházban. Az OMG est premiert is tartogat: Balanchine Sylvia Pas de Deux-jét. Solymosi Tamás balettigazgatót kérdeztük.
Március végén az OMG címet viselő esten három darabot láthatunk, két ismertet és egy premiert. Miért esett a Sylvia Pas de Deux-re a választása?
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon különleges pas de deux, amit ugyan az egész világon ismernek, ugyanakkor a nehézsége miatt nagyon kevés helyen táncolják. Kihívás, komoly feladat a táncosok számára, csillogtathatják benne a technikai tudásukat, az erőnlétüket, a művészi stílusukat. Ez a darab mindenkinek nehéz, nagyon bonyolult lépéskombinációk, technikai elemek vannak benne, ráadásul jó néhány perccel meghaladja a megszokott klasszikus balett pas de deux-ok hosszát.
A koreográfusa George Balanchine, a 20. század ikonikus alkotóművésze.
Aki követi a repertoárt, a Magyar Nemzeti Balett előadásait és ismeri világszínvonalú repertoárját, az már találkozhatott korábban George Balanchine néhány művével. A Sylvia pas de deux pedig egy olyan koreográfia, amit a hazai közönség még nem láthatott itthon, ezért is tartom fontosnak bemutatását.
Táncolta ezt a darabot korábban?
Csak szerettem volna! Nagyon sajnáltam, hogy amikor az American Ballet Theater-nél táncoltam New Yorkban akkor nem volt éppen repertoáron, de természetesen jól ismerem ezt a fantasztikus pas de deux-ot, volt szerencsém élőben is többször megtekinteni. Nagyon szerencsések azok a művészek, akik lehetőséget kapnak arra, hogy eltáncolják ezt a rendkívüli darabot.
A Téma és variációk próbája, 2017/ Operaház FBoldal
Mikor döntött róla, hogy elhozza Magyarországra? Volt egy ilyen “teljesítménykritérium”, művészi-szakmai értelemben?
Több évre előre tervezek, tudom, hogy milyen darabokat és mely koreográfusokat szeretném elhozni az együttesnek. Célom, hogy fejlődjenek a táncosaink, hogy mindig izgalmas feladatokat kapjanak, és természetesen nagyon fontos számomra hogy mindig a legmagasabb színvonalat láthassa tőlünk a közönség. Tavaly itt volt Hans van Manen, a világhírű Holland koreográfus és a bemutatót megelőző héten maga a mester próbált a Magyar Nemzeti Balett művészeivel. Igyekszem egy olyan repertoárt kialakítani amiben a közönség megtalálhatja a számára legkedvesebbet, és keresem a további olyan műveket és alkotókat, akik ezt az egyedülállón szép repertoárt tovább tudják gazdagítani.
Mostanában a modern felé billent el a mérleg serpenyője, az OMG viszont visszatér a klasszikusokhoz. Ilyen szempontból is tudatos ez a döntés?
Nagyon figyelek a kiegyensúlyozottságra, persze, de a Budapesti Táncfesztivál idején például egyszerre ment modern darab a MÜPÁ-ban és A bahcsiszeráji szökőkút az Erkel Színházban. Az OMG-est valóban a klasszikusokhoz tartozik. Jövőre pedig érkezik a Laurencia, a Mikhali Messerer koreográfiája. Örömmel látom hogy sok értékes mű született az elmúlt években és törekszem arra hogy a legmegfelelőbb darabokat bemutassuk színpadainkon.
Fotó: Gács Tamás
Miért ez a címe az estnek?
Mert nem lehet mást mondani ezekre a darabokra, csak azt, hogy “Oh, my God”! OMG, fantasztikusak ezek a darabok, külön-külön is.
Hat szereposztás a terv?
Szeretném, ha mind a hat szereposztás az OMG programban bemutatkozhatna ezzel a koreográfiával. Maria Eglevsky a darab jogtulajdonosa és egyben betanító balettmestere, ő fog dönteni hogy mi legyen a végső szereposztás.
Van rá példa, hogy mást mond a balettmester, mint a balettigazgató és visszautasítanak egy-egy táncost?
Természetesen! Ebben az esetben remélem ez nem fog megtörténni, de sokszor láttam már ilyet.
Ez hétköznapi helyzet vagy inkább valamiféle sokk a táncosoknak?
Óriási csalódás, hétköznapinak nem mondanám, de volt már ilyenre példa.volt már ilyenre példa.. Azért egy együttesvezető általában jól méri fel a táncművészek határait, képességeit, ritka, hogy óriási véleménykülönbség alakuljon ki egy betanító koreográfus és az együttesvezető között.
A másik két darab a Téma és variációk, illetve az Etűdök folyamatosan láthatóak Budapesten.
Nagyon jó ez a két darab arra, hogy “formában” tartsa az együttest. Ez az est szerintem rámutat arra, hogy mennyire erős ez az együttes, mennyi törekvés, akarat, mennyi tehetség van benne. Ez mindenki számára fontos.
Visszatérve a terveire, mi a következő?
Az álmokról csak akkor beszélek, amikor már átléptek a realitásba, amikor teljesültek! Járom a világot, folyamatosan előadásokat nézek és koreográfusokkal tárgyalok. A jelenlét szerintem sokat segít ezekben a helyzetekben, sok mindent nem lehet e-maileken keresztül megbeszélni. Bár ez sokkal fárasztóbb út, de nagy örömmel teszem a közönségért és a Magyar Nemzeti Balettért.
Most például Szentpéterváron?
Igen, nem titok, hogy Boris Eifmannal tárgyaltam a napokban, a Karamazov testvérek játszási jogait sikerült meghosszabbítanunk. Mindig időben szeretem ezeket a kötelező feladataimat elvégezni, így tettem most is.
