Lassan vége annak, ami forró, ami sósédes ízű víz, annak, ami önfeledten és macskajajosan másnapos, ami türkizkék és napsárga, egyszóval, letelik a nyaralós nyár és visszaszökik az ősz, Budapest Párizs lesz újra, lejtenek az utcák a tengelytörés felé és lucsok meg locspocs lesz a kedvünk, de addig még ízek, roston sült halak és néptáncok tartják vissza a nyárutót, az Adriáról.
A kolot (vagy kólót, magyarul) eredetileg bosnyákok járták, de a világpolitika pákájával kulturálisan is összeforrasztott Jugoszlávia más népei (mint például a horvátok)is átvették. Szinte minden város saját kólót táncol, csak az alapok hasonlatosak. Tucatnyi ember körbeáll, tenyerüket a szomszéd csípejére lappantják és lépegetnek jobbra balra. Az alaplépések nagyon egyszerűek, de persze a virgonc virtuózok is teret kapnak. Kólót egy életen át kell táncolni.
A szerbek úgy hívják "Uzicko Kolo", vagy "Moravac", illetve "Vlasko", meg "Leskovacko". Általában két hangszerrel kísérik, az egyik jellemzően harmónika, a másik pedig lehet frula vagy šargija. Régiótól függ a viselet, amiben ropják. A horvát nőkön általában hosszú, könnyű fehér ruha van, amihez egy vaskos, lila kötényt kötnek. A férfiak kalapot, lenge inget és térdtől bokáig szorosra húzott nadrágot viselnek.
Dubrovnik ősi tánca a linđo,ami lijerica-val, a háromhúros népi hangszerrel kísérik. A linđo csak a 18. század után terjedt el az Adria partjainak településein, addig megtartották maguknak a Kelet-Mediterraneum népei. A linđo is körtánc, nevét a legnagyszerűbb és méltán híres táncosról, Nikola Lale-ról kapta, akit Linđoként becézett a közönség. Ezernyi néptáncban őrülnek meg a horvát szigetlakók, egy közülük a Susaki, amit két sorban, szemben egymással táncolnak.
Íme, egy a magyar turisztikai szakemberek jártasságát is megszégyenítő horvát imázsvideó. Lindoval.
