Tulajdonképpen érthetetlen, miért nem jutott még eszébe senkinek az, ami Fodor Zoltánnak, hogy táncjátékra írja Fekete István regényét, a rókák szabad népének történetét. Az Inversedance Vukja a Müpában ugyanis mindent tud, amit egy táncjátéknak tudnia kell. Kedves, magával ragadó, humoros és persze finoman katarktikus, ugyanakkor szerencsésen egyszerű is.

Nem egyszerű feladat megtartani és mégis ügyesen újrafogalmazni Dargay Tamás 1981-es rajzfilmjét: teljesen átírni képtelenség - még ha a rajzfilm nem is követi teljesen Fekete meséjének fonalát -, hiszen nincs néző, aki ne tudná kívülről a legtehetségesebb és legravaszabb kis vörös vadász történetét, tökéletesen reprodukálni szintén nehéz, és talán felesleges is. A feladat tehát az egyensúly megtalálása: minden megjelenjen, ami szerethető, ne maradjon ki kulcsjelenet és mégis, lehessen egyszerűbb vonalvezetésű a történet.

Fodor pedig nagyon jó ízléssel válogatott. Az Inversedance mesejátéka szórakoztató a legkisebbeknek és legöregebbeknek egyaránt, a történet újraírása során nem vesztek el sem a szívhez közeli karakterek, sem a legviccesebb jelenetek. Amit kapunk, egy nagyon kedves óra, ami alatt újraélhetjük a régi élményt - miközben szerethetjük a műfaj szerezte friss örömöket is. 

"Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsen valaki Vuknak, a kisrókának" - Vukot Fodor meséjében édesanyja menekíti ki a Simabőrű képében érkező halál karmai közül, és miközben az eleven rókakölyök megismeri az erdő állatait, a mindent magának akaró, földek és erdők népén uralkodni vágyó, kapzsi és brutális ember kiirtja a családot. Egy rókát hurcol csak el magával, Ínyt. Vuk leendő szerelmét.

Karak, miközben megmenti a picit, rádöbben, micsoda kincset adott kezébe a sors. Vukot nagybátyja, és persze az erdő - és a Simabőrű háza táján éldegélő szárnyasok és kutyák - tanítja meg az életre. Az állatok hozta tréfás mikrojelenetek olyanok, mint a díszlet maga - egyértelműek, kicsit talán bumfordiak is, a némafilmek hangulatát idézők. A béka egy levéltérképen ugrálva keresi a tavat, a kacsa riszálva bugizik és önfeledten fürdik, a tyúkok között a rock and roll császára a kakas, az éjjeli pillangók igézően és álmatagon lengik be az erdő rejtekeit. És hiányozhat persze a két részeg liba, nem annyira félelmetes a Simabőrű sem, ha a feje is látszik, nem csak a csizmája és a villámló bot jobb kezében, a károgó pletykamadár vagy Karak önfeláldozó halála, de összességében mégis minden színpadra kerül. Vuk hős marad, a szabad nép tiszta szívű, furfangos harcosa, aki túlvezérelt pátosz nélkül mutatja meg, hogy lehet hűnek maradni még a legsűrűbb veszélyben is.

A Vuk úgy modern, hogy közben nem foszt meg az első meseélménytől, úgy tánc, hogy közben játék és meseolvasás is, úgy tanulságos, hogy semmit nem rág szájba. Szerencsés elegye a feldolgozásnak és a fantáziának. 0-99 éves korig.

Ami az Inversedance Vukjából kimaradt.

Művészetek Palotája, március 14. 10.30, Fodor Zoltán - Inversedance


További előadások:

Április 10. 10.30 és 15.00

Április 18. 10.30 és 15.00