Bár közben mindenki meghalt vagy minimum összetört a szíve - mit is adhatna a "felesleges ember", ha nem egy jó estét a balettmánoknak? Három szinte nagyszerű felvonásban.
Alekszandr Szergejevics Puskin verses regényét (középiskolából felrémlika hímrímes és nőrímes Anyegin-strófa szerkezet, ugye) újra színpadra állítja az Operaház, a bemutató épp az ünnepekkel teli hosszú hétvégére, november 3-ára és 4-ére esik.
Azért újra, mert néhány évvel ezelőtt elveszítette a jogot a Magyar Nemzeti Balett, hogy John Cranko koreográfiáját játssza. Ezt az Anyegint a '60-as években alkotta a dél-afrikai koreográfus, először Stuttgartban mutatták be, s a mester halála után minden jog hozzájuk került. Őrzik is féltve, el is veszik, ha nincsenek megelégedve az adott ország balett társulatának tehetségéről. Hogy pontosan min úszott el az Anyegin, nem került nyilvánosságra, cserébe most új díszlettel láthatják azok, akik kíváncsiak hogyan esik pofára a lehető legkifejezőbb táncnyelven elbeszélve minden idők állandó dzsentrije, dandyje, útkeresője, macsója, aki lenézi a szerelmet és a hűséget - egészen odáig, míg nem ő az áldozat.
Most kissé talán túl is biztosította magát a stuttgarti szakmai felügyelet: jelen voltak a szereplőválogatáson, ők választották és delegálták a betanító balettmestereket is. Így kapta (szinte) ajándékba a Svéd Királyi Balett koreográfusát és egykori szólisátját, Agneta Stjernlöf-Valcut és Victor Valcut a magyar társulat.
A bemutatót megelőző nyilvános főpróbán a második szereposztás debütált, hatalmas sikerrel, nyilván nem lesz másképp az Aliya Tanykpayeva-Oláh Zoltán páros esetében sem.
A levél, még 2008-ból
