Már a 17. században is imádták az áttetszően selymes bőrű, ártatlanul, ugyanakkor kiszolgáltatottan pihegő tizenéves kislányokat csodálni, s nincs ez másképp ma sem - egy mese, ami nem veszített a vonzerejéből négy évszázada: a Csipkerózsika.

Bár mi már a Grimm testvérek leiratában ismerjük, az első Csipkerzsika-nyom egészen 1697-ig vezet, mikor is a híres francia meseíró, a jogászból lett háztartásbeli Charles Perrault először jegyezte le a szomorú királyi házaspár történetét, akiknek egyetlen bánatuk, hogy nem születhet gyermekük. Aztán még nagyobb bánatukra hiába születik meg, egy rossz döntéssel rászabadítják a gonoszt, aki már a bölcsőben halálra ítéli. (Érdekes egyébként, hogy Perraul meséjében az átkozódó javasasszony még nem gonosz és a többiek sem jóságosak, viszont az étkézlet ott is szűkös.) De egy tündér még segíthet: a halál helyett száz év álom vár Csipkerózsikára, akit csak egy herceg csókja ébreszthet föl.

Érezzük a történet művészi feldolgozásának kimeríthetetlen voltát: lehet ebből animáció, bábjáték oder balett, nochdazu film is, hangulatában a gej romantikától egészen a zombi-verziókig.

A leghíresebb közülük talán az 1959-es Disney-verzió.

Bár a közönség imádta, a Sleeping beauty mégsem tömte tele a stúdió zsebeit: a hét éven keresztül készülő rajzfilm az akkori legkomolyabb technikát igényelte - ez volt a legjobb és legdrágább Techniramara felvitt film. 

A filmeknél maradva: készült persze szélesvásznú verzió is, 2011-ben. Hogy pontosan mi köze is van Csipkerózsikához a fiatal lány fájdalmas-erotikusan alszik elnyomott vágyai erdejében-koncepción túl, az nem derül ki.

De vissza egy percre a klasszikusabb vizekre: a homoszexualitása miatt a világ elől bújdosó (és ebből fakadóan inkább nyugatos) Csajkovszkij szintén feldolgozta a történetet. A hattyúk tava és a Diótörő meséje mellett talán az egyik legnépszerűbb balettje volt a Csipkerózsika.

És egy backstage...

És ha valami létezett már kalsszikusban, újjászületik a modernben is. A Szegedi Kortárs Balett rózsaszirom-árban fürdeti vágyaival küzdő Csipkerózsikáját. Juronics értelmezésében a tűszúrás az első vér metaforája, az alvás a hibernáltságé, az örökkévalóságnak tűnő álom pedig száz évig tartó kóma. Ráadásul száz év az európai történelemben tényleg félelmetes kihagyás (hát még százötven): a szegedieknél Csipkerózsika a romantika korában alszik el és a XXI. században ébred.

A további átdolgozások száma persze végtelen, személyes kedvencem nyilván a vámpírváltozat lesz - bár arra még kicsit várni kell, 2012 karácsonyán mutatja be Matthew Bourne koreográfus társulata. Bourne egyébként azzal lett hírhedt, hogy A hattyúk tavát csupa férfitáncossal mutatta be, szóval most sem kell aggódni az átértelmezés mélységéért.

Annyit egyébként Bourne elárult, hogy nem veszi be ezt a szép lány elalszik, egy idegen csókjára ébred és boldogan él míg meg nem hal - sztorit, viszont megtartja a szerelmi szálat. Meg a vámpírokat ebben a - szerinte - gótikus történetben.

Karácsonyig viszont marad nekünk A hattyúk tava...