Fotó: Kulik Johanna, Josip Bartulovic
Június végére lassan elérkeztek a színházi évadzárások és a kánikulával egyidőben a táncművészet kiköltözik a kertbe, leköltözik a vidéki szabadtéri színpadokra - vagy épp a Margitszigetre. A Nemzeti Táncszínház a Karmelita udvarban, az Operaház balett intézete a tervek szerint a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon folytatja, a Trafó és a MU pedig egyszerűen pihenőre fogja. Csak a RAM Colosseumban folyik az élet tovább, mintha nyár se lenne, amikor az Experidance éppen nem VOLT-ozik vagy turnézik.
A helyszín pedig meghatározza a műfajt is, az absztrakt, történettől megfosztott, érzelmi tónusú modern vagy kortárs darabok helyére besettenkednek az érzékibb, látványosabb show-k. A német táncszínházi hagyományt leváltják erre a két hónapra a dühöngő, túlfűtött latinok, vagy a ropogtatós, önfeledt néptáncok. Legalábbis a Karmelita udvarban, a táncszínház nyári, szabadtéri helyszínén ez történik. Ráadásul nem csak nézni, hanem gyakorolni is lehet.
Fotó: Fitos Dezső Társulat
A Casa del Tango és Budai László minden évben vendége az udvarnak, idén júliusban szintén, ahogy a Tango Sabor című produkciót koreografáló Josip Bartulovic és Kulik Johanna sem maradhat ki. Lippai Andrea és társulata, a Flamen Corazon Arte Táncszínház pedig flamencót táncol és tanít. Augusztus a folklóré: Fitos Dezső társulata ismét életre kelti a Tántorgókat, a Duna Művészegyüttes Tavaszi széllel vizet áraszt, végül a Botafogo sakkozik- majd táncházat tart.
A Margitszigeti Szabadtéri Színpad viszont csalódással indít: az első magyar egész estés balett, az 1968-ban koreografált Spartacus az árvíz miatt elmarad. Pedig ezt a felújítást, Seregi László táncdrámáját sokan várták. És egyelőre úgy tűnik, idén nyáron nem is lesz repertoáron.
Viszont ilyenkor indulnak az interzív workshopok azoknak, akik nem pusztán nézni, hanem csinálni is szeretik a kortárs táncot. A Műhely Grabó Stúdiójában például lesz limón Buday Melindával, a Trafóban pedig body article Kulcsár Noémivelés még jógatánc is, Zambrzycki Ádámmal.
