Hét közepe van, mióta kisütött a nap, a munkahelyi agykapacitás jelentős hányadát a szabadságolási táblák precíz kitöltése, a megfelelő utazási kedvezményekről való, minden részletre kiterjedő tájékozódás, a feltétlenül szükséges nyaralási kellékek és útitársak beszerzése foglalja le. Pörög a processzor, csak kicsit lassabban. Ráadásul egy hét múlva már úgysem lehet elintézni semmit, addig meg minek, süt a nap és most kell lebarnulni, nehogy az ember leégjen a tengerparton. És most kell nyári táncokat tanulni is. Vagy legalább belenézni, hogyan is táncolnak ott, ahol mindig úgy csinálnak, mintha nyár volna, a forró tánc hazájában, Rióban például.

A világraszóló riói karnevált évszázadok óta a farsangi szezon végén rendezik, így most nem ezért érdemes Rióba utazni. Hanem a szambáért.

A Bacchanáliák hagyatékát, a böjt előtti tivornyázást nem sikerült megfékeznie anno még a puritán és vaskezű katolikus egyháznak sem - a karneválok a buli, a piálás és a szexualitás örömünnepei maradtak. És persze az erotikus, szabad örömtáncé.

Az első riói karnevált a feljegyzések tanúsága szerint 1723-ban tartották a portugál bevándorlók: kezdetben, a hagyományoknak megfelelően álarcot öltöttek, és illatosított vízzel, sárral, liszttel támadták meg egymást, majd szofisztikálták kissé az ünnepet és az 1800-as évek végére már igazi jelmezbált szerveztek. 1852-től új élet kezdődött: Zé Pereira, a brazil ütőhangszeres együttes átvette az uralmat a karnevál felett. Amikor az - egyébként suszterből lett zenész - végigvonult Rio utcáin, mindenki eldobta, ami a kezében volt, hagyta a mosatlant másra és indult szambázni. Szambázók százai versenyeznek is ebben a néhány napban, már 1918 óta.

De mi is a szamba?

Olyan afrikai eredetű, ősi népi tánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába - miközben persze alaposan átalakult. Eredetileg több táncforma gyűjtőneve volt, az afrikai néger rabszolgák cipelték magukkal  Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. A szamba 1910 körül  került Európába, de csak 1959-től vették fel a latin-amerikai táncok versenyprogramjába. Aminek hála az európai tánc már köszönőviszonyban sincs az "eredeti" brazil tánccal. 

Szambázni igenis könnyű!

Testsúly-áthelyezés egyik lábról másikra, hozzá kis biccentés - ennyi a lényeg. Jól csinálni persze picit nehezebb, de nem esünk kétségbe, már minden megtanulható a netről, nem csak az ananászhámozás. Ráadáaul úgyis mindenki azt mondja, a technika eltörpül az érzés nagysága mellett. Az meg adott: amint odapörköl a pesti nap a Körútra, egész karneválivá válik a hangulat.

Szóval nyaralás előtt  - és az izzadó pesti testek utálata helyett - tanuljatok meg forrótáncolni. Most.