Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Tuti zenék talpak alá

Volt egyszer egy körkérdés, a Rolling Stone magazinnál, hogy melyik a világ tíz legjobb tánczenéje. A válaszok persze se nem mértékadók, se nem az európai ízlést tükrözők, mégis érdemes végignézni a listát - mire érzik legjobban magukat az amerikaiak? Az RS mégiscsak a világ egyik legelitebb popmagazinja...

A lista íme, visszafelé:

10. Bee Gees - Staying alive

 Egy igazi diszkógömbös, szombat esti lázas szám, 1977-ből. Zsáner. Szomorú aktualitása, hogy Robin Gibb május végén távozott az élők sorából.

 9. Chic - Le Freak

A RS olvasóinak a kedvenc éve nyilván 1977 - a Chic száma is ekkor íródott. Diszkóhajrában, szilveszterkor A sztori az, hogy nem akarták beengedni őket a legendás Studio 54 klubba az esztendő elmúlását ünnepelni, pedig maga Grace Jones hívta őket.

8. Deee Lite - Groove Is In The Heart

Tizenévvel később már kicsit kiszakadunk a diszkó szorításából, azért az aranyos csillogás még marad, a felvétel 1991-ből, a Rock in Rio fesztiválról származik.

 7. Michael Jackson: Thriller

Nincs kérdés. És a moonwalknak is itt a helye.

6. Isley Brothers - Shout

A legelső, 1959-es dal nem lett slágerlista-vezető, valahogy mégis, lassacskán meghódította a táncos szíveket.

5. Madonna: Vogue

Személy szerint én imádom, de ennyi erővel bármelyik Madonna-dal a listán lehetne. Most egy élő az 1990-es MTV Video Music Awardsról. Egészen meghökkentően gyönyörű.

 4. Justice - D.A.N.C.E.

Elszakadtunk a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenestől, megérkezünk a mába. Én most hallottam először - de ez nyilván rólam árul el sokat.

 

3. The Beatles - Twist and Shout

Majd rögtön egy durva ugrással vissza az időben: Phil Medley és Bert Russell eredeti dalának beatle-verziója máig imádnivaló bulizene. Annak, aki szereti.

2. New Order - Blue Monday

A sláger, ami máig vezeti Anglia kislemez-eladási listáját... 1983-ból a Blue Monday. Mindenki feldolgozta már valahogy... Még az sem baj, hogy nem értem.

1. Daft Punk - One More Time

A szavazást ez a 2000-es darab nyerte meg, földcsuszamlásnyi előnnyel - írja a Rolling Stone. Nem is lehet mozdulatlanul bírni. Ahogy az Around the world című számot sem. Más kérdés, hogy kinek milyen testrésze rándul bele.

 

 

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Meditáció és tánc: elsőre úgy hangzik, mintha két, egymással homlokegyenest ellentétes állapotról volna szó. A meditációhoz magányos ülést, csöndes koncentrációt, befelé fordulást társítanak általában, míg a tánc valami hangos, önfeledt, valami  közösségi és kifelé irányuló dolog. Pedig van mozgásmeditáció is - legalábbis sokak szerint.

A meditáció ugyanis nem pusztán egy mentális tevékenység, hanem a test és az elme közös állapota, amit akár mozgás közben is létrehozhatunk. A cél egyértelmű: lazítás, fókuszáltság, hosszú távon a harmónia és a jobb koncentrációs képesség elérése. Az, hogy a mozgásban is létrejöhet egy meditatív, fókuszált állpot, az elme kiürítése, már a harcművészektől, például a tai chi-soktól is tudjuk. Miért ne működne ez tánc közben, vagy úszás, futás, mosogatás közben is akár?

A tánctransz vagy táncmeditáció egyszerre hat az érzelmi, szellemi és tudati szintre, segít összekapcsolni a két agyféltekét, a tánc segítségével könnyedén átléphető a megszokott tudatállapot határa és megemelhető az energiaszint, ami nyitottabbá teszi az elmét a külső-belső ingerek befogadására.

Az ismétlődő, ritmusos, belülről fakadó mozdulatok segítenek felszínre hozni, megmutatni és feldolgozni a rég elföldelt élményeket, érzelmeket is. Ebben a meditációban a bal agyfélteke linerális gondolkodását haladja meg a gyakorló azért, hogy ráleljen a test önnön tudatára. A tánccal könnyebb a mindennapok feszültségeit feldolgozni, betegség esetén felgyorsulhatnak a szervezet öngyógyító folyamatai.

Lehet a tánc lendületes, mint a szufik kerengő dervisei vagy a görögök szirtakija, de akár egészen lassú is, mint a kínai Tai Chi vagy az indiai jóga. A táncmeditáció általában szabad tánc,  a táncos kötöttségek nélkül építkezik abból a mozdulatgyűjteményből. amit élete során felhalmozott, illetve, ami a tudata mélyéről, az ősi mozdulat-emlékekből a felszínre tör. Nincs tudatos tánc, sem koreográfia, csak tapasztalat, érzelmek és elengedések vannak ebben az állapotban.

A táncmeditáció élettani hatásai a testre:

•segít a nőiesség megélésében 

•növeli az állóképességet

•fellazítja és erősíti az izmokat, szépít

•betegség esetén felgyorsulhatnak a szervezet öngyógyító folyamatai

 

A táncmediitáció élettani hatásai a lélekre:

•a mindennapi stressz és feszültség feldolgozásának segítése 

•felszabadító, relaxáló hatású

•növeli az önbizalmat, a pozitív kisugárzást

 

 A táncmeditáció élettani hatásai a szellemre:

•olyan önkifejezési technika, ami segít a helyes testkép kialakításában is 

•improvizációs forma, mely fejleszti a kreativitást és a fantáziát

•fejleszti a koncentrációt, az önismeretet

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Marta Graham olyan mély hatást gyakorolt a táncművészetre, mint Picasso a festészetre, Sztravinszkij a zeneszerzésre, vagy Frank LLoyd Wright az építészetre. Hét évtizeden keresztül művelte a táncot - táncosként, korográfusként és pedagógusként. "Egész életemet a táncban éltem, táncosként. Ez az élet intenzív megtapasztalását tette lehetővé számomra. Néha kellemetlen érzésekkel, néha félelmekkel, de mindig el- és kikerülhetetlenül" - vallotta magáról.

A presbiteriánus, ír származású pszichiáter apa keményfejű lánya a századforduló tizes éveiben került a Ted Shawn és St. Denis által alapított Denishawnba. Graham 1923-ig nevelkedett a leghíresebb kortárs táncot oktató intézmény szárnyai alatt, s két évvel később már megalapította saját társulatát - iskoláját, a Kortárs Tánc Központot. Ekkor még egészen a Denishawn hatása alatt állt: 18 rövid szólójával és duettjével életében először ekkor debütált önálló korográfusként a publikum előtt. Graham elvetette a balettot, hosszú élete során önálló és önmagából építkező műfajjá fejlesztette a modern táncot. Szokatlan meglátásai, mozdulatai szélsőséges érzelmeket váltottak ki a szakmából és a közönségből: a klasszikusok rajongói egyenesen iszonyodtak ezektől az apró rángásokkal megszakított, hirtelen indulatokkal tűzdelt stílustól.

 A "Chronicle" (Krónika), Graham egyik legmeghatározóbb munkája, mely a modern tánctörténet kezdetét jelző cezúrává érett, 1936-ban készült el. A kor uralkodó kérdéseit drámai módon fogalmazta meg koreográfiájában: táncnyelvre így korábban senki nem ültette át azt a depressziót és elszigetelődést, ami ebben világválságtól és polgárháborúktól sújtott érában a közhangulat meghatározó eleme volt.  

Két évvel később, 1938-ban megjelent a társulat első férfitagja, Erick Hawkins. A munkából hatalmas szerelem, majd tizenhat évvel később válás lett. Graham viszonylag későn kezdte karrierjét, közel húszéves volt már. Mindenki azt mondta, esélytelen. 76 éves korában még mindig táncolt, és a nézők még mindig rajongással fogadták produkcióját.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ideggyógyász apa és neki egy törékeny, de nagyon kíváncsi leánya. Az apa fogott egy tál tiszta vizet és megkérdezte a kis vadócot, mit lát. Tiszta vizet - hangzott a válasz. Ám az apa nem hagyta ennyiben a dolgot, előkapott egy mikroszkópot, s néhány csepp vizet odacsöpögtetett alá. A kislány döbbenten figyelte a mikroszkóp alatt zajló életet. Az apa így szólt: soha ne elégedj meg azzal, amit elsőre tapasztalsz. Ha Graham nem mutatja meg a látás illúzióját a kis Marthának, a modern tánc története sem így alakul.

Graham soha nem táncolt úgy, mint mások, saját technikáját úgy hívta, a feszítés és lazítás művészete. Mezítláb dolgozott, nagyon sokat a talajon - a talajjal. Martha gyűlölte a balettet, a "művészi hazugságot", mert szépet és könnyedséget mutat, miközben keserves munka van mögötte. Nem is engedte tanítványait balettórákra. Egy keserves térdsérülés utén először abbahagyta a táncot, majd meggondolta magát, s újra munkába állt. Ekkor már 1970-et írunk. Iskolát is nyitott, Londonban, az igazgató egy tanítványa, Cohan.

Technikájában a levegő és a talaj játsza a főszerepet: a kilégzéssel mozgatja a test középpontját, így nyújtja a testet, a gravitációt pedig engedi hatni a súlyáthelyezésekben, még akkor is, amikor épp ellene dolgozik. Saját kis szótárat alkotott leggyakrabban használt technikáiból.

A Graham - szótár

Kontrakció: amikor a törzs izmai hirtelen húzódnak össze, kiindulópontja a köldök, a rekeszizom.

Release: A kontrakció semlegesítése, elnyújtás.

Streches: Nyújtások.

Bounces: Ruganyozások, visszapattanások.

Strech bounces: Nyújtott gerinccel elvégzett ruganyozó munka a törzzsel.

Spirál: Van részleges és- teljes spirál. Indítható fejtől és csípőtől.

Pitch: Egyenes gerincű törzsdöntés előre vagy hátra (kb. 45 fokig).

Tillt: Egyenes gerinccel a törzs döntése oldal irányokban.

Breathing: Légzés.

Brush: "Súrolás". A lábfej erőteljes csúsztatása a talajon.

Triplets: Hármas lépés.

Swings: Lendítések.

 

Tanítványai szerint a legjobb tulajdonsága nagylelkűsége volt. Soha nem mondta, hogy bárki lopott volna tőle, pedig sokan használták ötleteit, szótárát, mozdulatait - emlékeztek vissza. A modern tánc forradalma neki köszönhető - mai napig tanulják a technikát a táncművészek, kapnak belőle inspirációt koreográfusok. Martha Graham 97 éves korában hunyt el, 1991-ben.

kommentek: 1

Tovább olvasom

Reggel. Csörög az óra, recseg a napfelkelte, ropognak a csontok, zakatol a kávéfőző, sistereg a gőz, kiabálnak kint a madarak, minden ébredés kicsit ugyanaz, legyen hétfő vagy kedd. Legyen már péntek! Zuhany, kapkodós öltözés, rohanás, autó vagy békávé, rálépnek a lábfejedre, szórakozottan semmibajozol, vagy felcsattansz, szórakozottan neharagudjozik az idegen, reméled, hogy soha nem látod vagy lesz nálad egy fenyegetésre alkalmas ernyő, ha mégis. Munkahely, a főnök meg a másik, beszél, aztán abbahagyja. Verkli. Ebéd, még néhány óra és elmúlik, ha hétfő, ha kedd. Elmúlik a péntek is. Monotónia és kiegyensúlyozott vágyakozás valami más után, egy kis szabadság után - ezek váltják egymást. Esti rutin a munka után, vacsora vagy mozi, meseolvasás, szeretet vagy szeretethiány. Nehezen változó élmények, lassan mozduló kapcsolatok és hangulatok. Feltéve, hogy nem írod át a napokat, az érzeteket egy kis mozgással, harmóniával és gyönyörűséggel. A saját tested csodájával.

Anatole France szerint „a szép mozgás a szem muzsikája”. Kikapcsol akkor is, ha csinálod, akkor is ha nézed. Hiszen a testtartás, a mozgás tükrözi azt, hogyan érzed magad, milyen az önképed, mennyire vagy büszke, határozott vagy épp félénk, bizonytalan, mennyire vagy szomorú vagy boldog, mennyire vagy teljes.

Minden lelki folyamat nyomot hagy a testen, és fordítva, a test történetei hatnak a mentális élményekre. Mit tud az önfeledt tánc? Kikapcsol és energetizál, növeli az állóképességet, formálja a testet, de ami izgalmasabb, a kiegyensúlyozott, boldog élet felé tereli a lelket. Nemcsak az öröm rajzol mosolyt, hanem fordítva is igaz, a mosoly örömöt ébreszt. A tánc segítségével könnyebben dolgozod föl a mindennapi stresszt és viseled el a monotóniát (vagy változtatsz rajta), relaxáltabb leszel, jobban bízol majd magadban, könnyebben fejezed ki magad verbálisan is, a tánc segít az önelfogadásban, fejleszti a kreativitást és a fantáziát. Nem véletlenül használják terápiaként évezredek óta. Aki táncol, megszépül és harmonikussá, kiegyensúlyozottá válik.

A testtudat fejlesztése nem csak azért fontos, mert nem sikerül a tudatosabb megfigyelőknek minden lelki problémát azonnal felfedniük, hanem azért is, mert segítségével nagyon egyszerű technikákkal alakítható a hangulatod. Ami bánt, feldolgozhatóvá válik, ami nyomaszt, kezelhetővé, ami feltuningol, megélhetővé és megtapasztalhatóvá. ezzel dolgoznak a mozgás- és táncterapeuták, a Body Mind Centering, Feldenkrais, Alexander technika és a jóga is. Ezek a technikák, rendszerek segítenek abban, hogy végtelen pontosságal tudatosítsd a testi érzeteidet, s megértsd azok okait. Hosszabb távon pedig megtanítják, hogyan urald a tested, hogyan változtass indulataid irányán. Paradox módon: minél tudatosabb vagy, annál önfeledtebben tudsz mozogni, annál több spontaneitást engedsz majd az életedbe. Ehhez pedig nem is kell más, csak egy kis örömtánc. Akár egyedül is.

 

 

 

 

 

kommentek: 1

Tovább olvasom

Néhányan ösztönösen kecsesen mozognak, míg mások bárhogy igyekeznek is, tánc közben úgy néznek ki, mintha talpaikat rozsdás szögekkel rögzítették volna a talajhoz. Most már nekik is lesz jó dumájuk: ráfoghatják a jégkorszakra!

Őskorban élt elődeinkről most ugyanis kiderült, hogy a legnehezebb időszakokban táncmozdulatokkal kommunikáltak egymás között. Kutatások bizonyítják, hogy a kreatív tánc is genetikailag kódolt: egész pontosan két génhez köthető - ahogy a társas érintkezésben való részvétel intenzitása is. A tudósok egyenesen azt állítják, hogy azok az emberek, akik jól táncoltak, nagyobb evolúciós előnyökre tettek szert.

A tánc éppen úgy, mint a zene, nagyon fontos kommunikációs, párválasztó, akár szent rituális tartalmakkal bírt a prehisztorikus időkben - derült ki a Jeruzsálemi Egyetem pszichológusainak kutatási eredményeiből. A kísérlet során 85 ember - közöttük profi táncosok, kétballábasok és atléták - táncban nyújtott teljesítményét és DNS mintáját hasonlították össze. A vizsgált gének nem magát a fizikumot vagy az aktivitást befolyásolják, hanem két nagyon fontos viselkedésre ható hormon termelődését, a vazopresszinét és az szerotoninét. Mindkét hormon jóval nagyobb arányban volt jelen a jó táncosok szervezetében. Más szavakkal: azok, akik most jó táncosnak bizonyulnak, egyébként is sokkal inkább képesek szóba elegyedni másokkal, kapcsolatot teremteni idegenekkel.

Ez a tulajdonság a jégkorszak idején életet menthetett: aki nem tudott együttműködni másokkal, az egyedül maradt, ami az azonnali halállal volt egyenlő - fejtegeti könyvében Steven J. Mithen (Az éneklő neandervölgyi: a zene, a nyelv, az elme és a test eredete). Miközben az anatómiai felépítés az igazolja, hogy a  test sokkal inkább a hosszú távú futásra van tervezve, mint a járásra, a felegyenesedés a táncra is teljesen alkalmassá tette az embert. Annak ellenére, hogy a táncmozdulatok nagyon bonyolult és kontrollált izommunkát feltételeztek. A tánc pedig legalább annyira fontos volt a társadalmi interakció szempontjából, mint a zene vagy a beszéd - állítja a brit tudós.

A tánc ma sem jelent mást, mint másfél millió évvel ezelőtt: megmutatja, hogy ki alkalmas jót vadászni és sok bogyót gyűjteni, azaz jól és hatékonyan együttműködni a csoport többi tagjával a táplálékszerzés folyamatában. Szóval azt, hogy ki képes eltartani egy családot, életben maradni.

Röviden: aki szerencséjére jól táncolt, nagyobb eséllyel maradt életben. Amivel logikusan két jó hír is jár: az első, hogy ma már legföljebb a gúny mérgezett nyilai sebezhetik halálra a rossz táncost. A második, hogy jó eséllyel az ő lelke mélyén is egy tehetséges táncos szunnyad, akit csak ki kell eresztenie, hiszen a rossz táncosok már a jégkorszakban elbuktak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

HTML