Felesleges szigetországi tudósokra vagy őskori leleteket elemző antropológusokra, a mítikus kort vizsgáló történészekre, illetve a civilizációtól még nem sújtott népcsoportokat figyelő néprajzosokra hivatkozni, kimondható enélkül is - az önfeledt, ösztönös örömtánc a szexualitás megélésének egyik formája. A jó táncban a férfi férfi, a nő nő - egyik sem tör a másik pozíciójára, egyik sem akarja megmásítani, elnemteleníteni a másikat. A jó tánc zsigertől zsigerig ér és működik. 

Nem kérdezed közben, hogy elég jó vagyok-e - elég jó vagyok partnernek? Elég jó, nőnek? Elég jó pasinak? Nem zavarnak a képzelt felesleges zsírpárnák, sem a tökéletesnek tanulthoz képest tökéletlen alakproblémák, sem egyéb gátlást fakasztó illúziók - elengeded a lényegtelent, miközben harmóniába kerülsz a jelennel. A tánc úgy ad át magadnak, hogy közben megérzed a másikat. És el is fogadod. Legyen ez egy péntek esti buli, egy mámoros tangóest vagy akár valamiféle kortárs technika, bármi. Mondjuk tantrikus kontakt tánc.

A kontakt tánc improvizáción alapul - s bár az elnevezés nem ezt sugallaná, valójában nincs benne erotika. Mármint a kontakt klasszikus verziójában. Olyannyira, hogy tudatosan szakítja el magát az intimitástól - ezért vadította meg kicsit a tánc érzékiségét visszahozni vágyó közönség a tantrával. A tantra persze nem egyenló a szexualitással, jóval több annál: az ősöröm visszaemelése a prűd és aszketikus világba. Ebből könnyen kialálható, mit ad ki a tantra+kontakt tánc egyenlet: egy olyan dinamikus meditációt, a megtapasztaláson alapuló szellemi gyakorlatot, amelyben a fókusz az érzékszervek ráhangolása a kifinomultabb érzetekre, a partnerre. Ez a kombináció ötvözi a kontakt tánc precizitását és nagyon tudatosan vezetettpartnerek közötti kölcsönös figyelmét a tantra sejtszintű, megfogalmazhatatlan érzeteivel. Szemben a kalsszikus kontakttal, itt a szexuális energiára irányul minden - arra a szexualitásra és érzékiségre, ami minden kreativitás gyökere.

Mikor nem működik a szex? Amikor nem megy a tánc sem. Mikor bénulnak le a végtagok tánc közben? Amikor gátlások zárják az örömöt ketrecbe, amikor a pszichés-pszichikai blokkok kisütik a szexuális energiát. Ez a módszer éppen ezeket az előítéleteket, félelmeket bombázza le. És kinek nem volt soha szexuális problémája...?

A lényeg persze nem a tantra, a kontakt, nem is a mozgás maga, hanem az öröm - a csömör nélküli fajtája. A gátlásokat levetkőző testtudat erősítése, az önbizalom kibomlása, a közös játék felszabadultsága. Mert a tánc ezt adja - a tükör barátságát, a test esztétikumát, az összehangolódás varázsát.  Legyen az a tánc akár riszálás otthon a konyhában, profi foxtrott a hajópadlós tánciskolában vagy épp egy táncmeditáció a Trafóban.

Amit megtanulhatsz, ha elkezded:

1. Harmonikus együttmozgás: táncolás közben megismered a másikat, megtanulod érezni a mozdulatait, a testét. 

2. Hajlékony leszel, izmos és szép, úgy, hogy közben egyáltalán nem figyelsz arra, hogy hajlékony legyél, izmos, vagy éppen szép.

3. Megtanulsz a jelenben lenni, arra koncentrálni, amit csinálsz.

4. Megtanulod azt is, hogyan fejezd ki magad szégyen nélkül, a testeden keresztül.

5.  Megismered a vágyaid és el is tudod mutatni őket - szavak nélkül. Sőt, ráismersz a másik vágyaira is, így már az elején rádöbbensz, valóban kell-e ő neked. Szóval hatékony párválasztási eszköz is egyben...

Ha fizikailag nem is, lelkileg mindenképpen maradni érdemes a Babelen. Mert van ott még katalán sátor is, ahol nem pszeudokatalánok vigadnak és tanítanak sardanát, hanem egészen valódiak. A sardana egy körtánc, ami már régen átlépte Katalónia határait - minden hagyománytisztelő spanyol ezt táncolja. Van belőle rövid )sardana curta) és hosszú (sardana longa), s két kevésbé elterjedt fajtája, sardana lluïment  és revessa.

Mint a néptáncokét általában, a sardana eredetét is homály fedi - sokak szerint már a 16. században is ezt táncolták spanyolhonban, mások azonban a mai sardan keletkezését a 19. századra teszik. Az azonban bizonyos, hogy virágkorát a katalán nacionalizmus kibomlásakor élte. Ekkor kapott új ritmikai külsőt, átesett egy kis ráncfelvarráson és újrapozicionáláson, hogy könnyedén megkülönböztethető legyen a többi spanyol tánctól. Ma pedig a 6/8-os ritmusú, zenészek hadától kísért tánc a Katalán Nemzeti Örökség listájának kiemelkedő tétele.

A körtánc nagyon szabad, alig koreografált - férfiak és nők egyaránt és egyszerre is járhatják. Viszonylag lassú, nem kíván semmiféle előképzettséget vagy különleges tehetséget. Katalóniában nincsenek zárt körök, a táncban sem, itt így hívják: rotllanes obertes. Persze vannak prfoik, akiknek a köreit nem zavarják soha, őket collasnak nevezik a helyiek.

A tánchoz írt zene - s így a koreográfia is - két részből áll: curts és llargs az ő nevük. Aztán tulajdonképpen ezt a kettőt variálják, ismétlik, ezekből kiindulva improvizálnak és ezeket a kereteket hagyják el az extázis hevében. A curts részben rövideket lépnek, lent tartott karokkal - a llargs eljövetelekor azonban megnyújtják a lépések hosszát és a karok is megtalálják a szomszéd táncos vállát.

 És még egy napig gyakorolhatod Lellén.

Ültem egy romkocsmában, a romkocsma minden ízével és miniszterelnöki jelzőjével egyetemben, mikor egy kidolgozott izomzatú, mégis törékeny szőke lány érkezett, hátán és jobb karján lila gyógytornász-tapasszal. Mondta, rúdtáncon húzta meg. Akkor rájöttem, hogy a rúdtáncról valószínűleg egészen mást gondolok. Valami Natalie Portmaneset.

Miközben a rúdtánc valami egész más? A húszas évek elejének cirkuszsátraiból az ötvenes évek lokáljaiba vándorló műfajnak ma már két iránya is elterjedt: fitness és szórakoztatás. Míg a századelőn az artisták bővítették repertoárjukat azzal, hogy a cirkuszi sátor rúdját is bevonták az eszköztárba, addig a század közepén már az erotikán volt a hangsúly. Így a 21. század elején pedig mindkét megközelítés érvényes. Van, aki fitnesszel, van, aki vetkőzik. A lila gyógytornász szalagok az első értelmezésre utalnak...

Merthogy a rúdtánc elterjedt edzésformává avanzsált, mivel kifejezetten komoly általános erőnlétet és állóképességet követel meg. Technkiailag a táncos a saját testsúlyát használja ellenállásként, miközben az egész testet formálja. És minden, ami tánc: zene, öröm, adrenalinból sejtszintű boldogság és eufória, hajlékonyság és jó kondíció.

Ráadásul egyre több férfi kezdi el gyakorolni: Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és az USA-ban a táncstúdiókban már kizárólag férfiak számára isvan lehetőség edzeni. 2007-ben például a kínai országos rúdtánc bajnokságot egy férfi nyerte meg, és a 2011-es, Magyarországon megrendezett világbajnokságon már férfi kategóriában is indulhattak versenyzők.

Rúdtáncból is kétféle van, nem csak rúdtánc-irányzatból: a hagyományos rúd és a forgó rúd, mindkét esetben üreges fémből vagy sárgarézből van és padlótól plafonig ér. A standard átmérő általában 5 cm, mivel így kényelmesen meg lehet fogni egy kézzel is. Ázsiában a standard méret kicsit kisebb, 4,5 cm körüli. A forgó rúd csupán annyiban különbözik a hagyományos rúdtól, hogy nem stabil, hanem forog. Ennek a célja, hogy a rúdtáncos gyorsabban tudjon pörögni, ami egyrészt igen látványos, másrészt azonban meg is nehezít néhány gyakorlatot. A versenyeken legtöbbször mindkét rúdon be kell mutatniuk gyakorlatokat a versenyzőknek. Bár, látván a videókat, az erotikus showelemek itt sem maradnak el.

A bajnokságokon például szigorúan tilos a mezítlenség. A versenyzőket a következők szerint pontozzák: technika, kivitelezés, átkötés, eredetiség, rugalmasság és stílus. Ugyanúgy mint a műkorcsolyában a rúdtánc bajnokságon is vannak kötelező elemek, amiket a versenyzőknek be kell mutatniuk és szabadon választható gyakorlat, ahol az indulók szabadon engedhetik fantáziájukat és akár saját maguk által kifejlesztett, új elemeket is előadhatnak.

Az első profi világbajnokságot, a „Miss Pole Dance World” versenyt 2005-ben rendezték meg Amszterdamban, amit a brit Elena Gibson nyert meg. Azonban másnap a versenyzőt diszkvalifikálták a szervezők, így a címet a második helyezett, a japán Reiko Suemune kapta meg. A világbajnokságot azóta is évente rendezik meg: 2009-ben Jamaicában, 2010-ben Svájcban, idén pedig Magyarországon rendezik. Van nyilván maestro rúdtáncos, ő Felix Cane, nem mellesleg a Cirque de Soleil táncosa.

Ebben a sűrű, mézédes forróságban csak jégkockákkal a nyakban, marokban, lábikrán érdemes mozdulni. Vagy marad a nemmozdulás. Utóbbi eset kifejezetten egészségtelen, így közületileg egyáltalán nem tanácsolható, viszont éppígy ártalmas az egészségre a mozgás a rekkenő hőben. Viszont nem az a vízben vagy a jégen. Mert egyrészt jég  máshol is van, műből, víz is van, igaziból és műből is. Ma a jég tűnt szimpatikusabbnak.

Korcsolya nélkül nyilván nincs se jégtánc, se műkorcsolya, csak lomha, esős-kelős csúszkálás, bokatörés, csípőficam, idősebb korban ebből felfekvés majd tüdőgyulladás és halál. Szóval rengeteget köszönhetünk E.W. Bushnellnek, aki megalkotta az első fém éllel rendelkező korcsolyát - nem is oly rég, a 19. század vége felé. A késői születésért cserébe a korcsolyával kapcsolatos sportok roppant gyorsan tettek szert kirobbanó népszerűségre: a jégtánc már az 1908-as londoni, és az 1920-as antwerpeni nyári játékok programjába bekerült, ráadásul külön férfi, női és páros kategóriában is.

Persze korcsolyaszerű létezett már az ősidőkben is, csak egészen más funkciója és kiképzése volt: rénszarvas vagy ló csontból készült, eleinte nem is csatolták a lábhoz, hanem a talp a csont redős felületén tapadt meg. Lassacskán azért rádöbbentek, hogy egy biztonságosabb megoldás után kell nézni, átfúrták a csontot és bőrszíjakkal a lábukhoz kötözték. Egészen a középkorig azonban csak az egyik lábon volt korcsolya, a másik láb a támasztó- és elrugaszkodó "alkalmatosság" volt. Viszont már az 1300-as években megjelent a fából készült korcsolya, melynek foglalatába vasdarabot is tettek. Ekkor már rendeztek versenyeket is, két csoportra osztva a jeges tavon hajlított botokkal hajtották a labdát - és megszületett a jégkorong. előbb mint a foci. Hummm.

A jégtánc és a műkorcsolya kis túlzással olyan viszonyban vannak egymással, mint a Giselle és egy balettóra. Szóval a műkorcsolya alapvetően technikai fókuszú, merevebb szabályokkal, nagyon egyértelmű pontozással (hiszen mindkettő olimpiai sportág), míg a jégtánc, ahogy nevében is hordja legfőbb attribútumát, kvázi parkett-tánc a jégen. 

A műkorcsolyában van páros és női, illetve férfi, mindháromban egy rövidprogramot (legföljebb 2 perc 50 másodperc hosszúságú) és egy kűrt kell bemutatni. Fő elemei az ugrások, forgások, lépéssorok, illetve ezek kombinációi (ilyenkor kurjongat a sportriporter olyanokat, hogy axel, lutz és dupla lutz, juhééé, meg rittberger és loop, ezekből leszúrt és toe vagy flip). 

S hogy érezzük a súlyát: a magyar sport első világbajnoka egy műkorcsolyázólány volt a századelőn. Kronberger Lilyt (vagy Kronberger Lilit) a női műkorcsolyázás magyar úttörőjének is tartják. Ráadásul az első nők egyike volt, aki a műkorcsolyázott, olyannyira, hogy kezdetben konkrétan férfiakkal kellett versenyeznie. Az első két világbajnoki versenyén 1906 és 1907-ben bronzérmét nyert, a sziléziai Troppauban lett először világbajnok, a címet háromszor védte meg Budapesten, Berlinben és Bécsben. Még egy csillag ragyogott ezidőtájt a magyar műkorcsolya női egén: Méray-Horváth Zsófia. Aztán a negyvenes évekig, Kékessy Andreáig senki.Kékessy és Király Ede viszont ezüstöt nyert St. Moritzban (1948), majd a következő két olimpián a Nagy testvérpár, Marianna és László szerzett két bronzot. Az 1980-as játékokon Regőczy Krisztina és Sallay András csalással maradt le az aranyéremről, azóta viszont a legsikeresebb helyezésünk egy hetedik hely volt, amit csak Engi Klára és Tóth Attila tudott szintén felmutatni.

Visszatérve a tánchoz, mármint a jégtánchoz: a nagyon pontos kivitelezés mellett sokkal nagyobb szabadság jellemzi a koreográfiát tekintve, mint a műkorcsolyát. Kevesebb trüváj viszont több emelés és kötöttebb lépéssorok. A jégtáncban a pár tagjai nem távolodhatnak el egymástól olyan mértékben és annyi időre, mint a páros műkorcsolyában - sőt valamiért ebben a műfajban nem emelheti a pasi a feje fölé a csajt. Régebben a programban volt egy kötelező tánc, amit sorsolással választottak az előre lefixált 4 tánc közül minden versenyen, egy eredeti tánc, ami három tánc keveerékéből állt össze és egy négyperces kűr. Most kicsit beütött a műkorcsolya-ménkü, már nincs kötelező tánc, van viszont rövid tánc és szabad tánc, amit csak becéznek szabadnak, hiszen nagyon durván, számítógépes programok segítségével méricskélik a technikai elemek kivitelezését.

Szerelmem, Zsenya. Polgári nevén Jevgenyij Viktorovics Pljuscsenko, a hihetetlen virtuozitással, energiával, tehetséggel, humorral táncoló nyolcszoros orosz bajnok, hatszoros Európa-bajnok, háromszoros világbajnok műkorcsolyázó, akit nem szabad elmulasztani a borús téli esték közvetítései idején. Itt épp Nizsinszkij emlékének adózik.

Rose - az ilyen történetek persze jellemzően az USÁban esnek meg -, a hatvanas nyugdíjas néni egyik reggel arra ébredt, hogy a teste nagyon határozottan fellázadt ellene. Mellrákot diagnosztizáltak nála. Majd egy barátja tanácsára táncterápiába kezdett. Mit veszíthetek, tette fel a kérdést, aki jobban érzi magát fizikailag, annak a lelke is jobban van, látta bölcsen Rose.

Hajlamosak vagyunk tánc alatt a serdülőkori rángatózást - vagy a másik oldalon a színpadon suhanó profik előadását - érteni, ennél jóval többről van szó. A tudományos kutatások alapján a mozgás-, a táncterápia aktívan dolgozik a testi érzeteken keresztül a lélek és az elme kiegyensúlyozásán. A new yorki táncterapeuta, Miriam Berger éppen annak a segítségével fejleszt, ahogyan a páciensek a táncon keresztül képesek másképp megtapasztalni a testüket. Nő a testtudat - ami a betegségek észlelésénél, kezelésénél elképesztő előnyöket jelent.

A mozgás - ez már szinte közhely - emeli a jó hangulatért felelős noradrenalin és szerotonin szintet, sőt az agysejtek fehérjéit is növesztegeti, ami az új sejtek és új idegsjetek közötti kapcsolatok kiépülését eredményezi, és szó szerint rugalmasabbá teszi az agyat. Mi csökkenti leginkább a stresszt? Egy kutatásban összehasonlították egy modern táncórán, klasszikus táncórán, zeneórán és matekórán résztvevők idegállapotát, s arra jöttek rá, csak a tánc nyugtat meg igazán. Bár a matekóra nem értem, hogy került a sorba.

Ráadásul a többi mozgásformával szemben is a tánc jön ki legjobb stresszoldóként: hiába a futópadon töltött órák, hiába az edzőteremben kifaragott bicepsz, még a keringő is boldogabbá tesz ezeknél. Miért? Ökölszabály: a zenére történő mozgás mindig aktiválja az agyi örömközpontot. De vajon mi indokolja a magas érzelmi töltetet? A terapeuták szerint az, hogy a tánc egy olyan ősi mintát követ, amelyben nem csak boldogsághormonok öntik el a táncos agyát és ereit, hanem még a biztonságérzet is fokozódik. Ráadásul ez akkor is megtörténik, ha a páciens maga meg sem mozdul, csak nézi a téncot.

A tánc hihetetlen előnye a pszichoterápiákkal szemben, hogy azoknak az embereknek is segít kifejezni az érzelmeiket, akik verbálisan ezzel küzdenek. A megmutatott, testet öltött problémák és nehézségek pedig már a megoldás felé hajtják a táncolót - a kifejezés után rögtön elindul a gondolat: hogyan tudnám ezt megoldani? Hogyan kaphatnám vissza a kontrolt az életem felett?

Visszatérve az elhagyott Rosehoz, aki azóta is hetente jár terápiára, a tánc segít feldolgozni azokat a problémákat, amik hosszú távon, kemény munkával és szomatizációval rákhoz vezetnek, a testtudat emelésével segít gyorsabban észlelni az elváltozásokat és ha már elkéstünk, segít a rekreációban, a felépülésben is, mind fizikai, mind lelki szinten. Rose köszöni, jól van.